Igehely: Mt 2:7-10; Kulcsige: Mt 2:10 „Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük.”
A bölcseket nem a csillag irányította Betlehem felé, hanem a papok és az írástudók. De, amikor meglátták a csillagot előttük menni, akkor teljesen biztosak lehettek abban, hogy jó irányba tartanak.
Igehely: 2Pt 1:12-21; Kulcsige: 2Pt 1:19 „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.”
Isten igéje a Szentlélektől átitatott beszéd, melyet olyan emberek írtak, akiket a Lélek vezetett. A hitünk megtartásában, annak növekedésében ez a legfontosabb irányadónk. Mi által ismerhetnénk meg jobban Jézus Krisztus személyét, ha nem igéjének a kijelentése által?
Igehely: Fil 2:12-18; Kulcsige: Fil 2:15 „Hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.”
Az üdvösség nemcsak egy állapot, amibe belekerülünk a megváltás által, hanem egy életforma, amit jelzünk a cselekedeteinkkel. Az új életben való járás nemcsak egy lehetőség a hívő ember számára, hanem Krisztusba vetett hitünknek a következménye.
Igehely: Mt 24:29-31; Kulcsige: Mt 24:29 „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek.”
Máté evangéliuma nagyon félelmetes képpel mutatja be az Emberfia visszajövetelét. Amikor eljön, az ég erősségei is megrendülnek. Olyan erőteljes és fényes lesz, hogy a nap és a csillagok sem fognak látszani.
Igehely: ApCsel 7:37-43; Kulcsige: ApCsel 7:42a „Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét.”
A csillagok, csillagképek imádata a legősibb vallási kultuszok egyike. Izráel népének az egyiptomi fogság idején volt lehetősége megismerni, elsajátítani a csillagimádat vallását.
Igehely: Jel 1:12-20; Kulcsige: Jel 1:16 „Jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.”
János csodálatosan látta és ábrázolta számunkra Krisztus személyét, aki ott van a gyertyatartók között, vagyis a gyülekezetek között. Neki gondja van a gyülekezetre, foglalkozik vele, üzenete van számára, és ismeri, mert az övé.
Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”
Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják. Látták a csodát, és úgy reagáltak, ahogy a hitük szerint természetes volt: a sánta gyógyulása csakis az istenük tette lehet. Hiába a csoda, ha az ember a saját elvárásán vagy meggyőződésén kívül nem hajlandó mást elfogadni.