Igehely: Mt 13:36-43; Kulcsige: Mt 13:40 „Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.”
Jézus Krisztus magyarázata folytán még inkább megismerhetjük ennek a példázatnak a jelentését. Jézus Krisztus, amikor a földön járt vetette a jó magot, hirdette Isten országának evangéliumát, hirdette a bűnbocsánat lehetőségét, és a bűnből való szabadulást (Lk 4:18-19).
Igehely: 1Thessz 4:13-18; Kulcsige: 1Thessz 4:13 „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.”
Isten az ő gyermekeit nem akarja tudatlanságban, reménytelenségben hagyni az elhunytakkal kapcsolatosan. Isten Igéje világosan hirdeti, hogy Isten Jézus által előhozza azokat, akik az Úrban haltak meg, attól függetlenül, hogy mikor éltek és mikor haltak meg.
Igehely: Mt 25:31-46; Kulcsige: Mt 25:32 „Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.”
Nem mindegy, hogy egy iskolai tanév végén valaki dicséretben részesül vagy feddésben. Mennyivel inkább nem mindegy ez az utolsó ítéletkor!
Igehely: Mt 24:32-51; Kulcsige: Mt 24:39 „És semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.”
Egy nap két kislány beszélget az iskolában, s az egyik mondja a másiknak: „Hallom, az iskola vezetősége a héten ellenőrzést tart az iskolában.” A másik kislány asztala rendetlen, piszkos volt, ezért ő azt mondta: „Holnap majd rendet teszek”.
Igehely: 1Móz 18:16-33; Kulcsige: 1Móz 18:27 „Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.”
Megérett a világ a pusztulásra – halljuk egyre gyakrabban az elkeseredett megállapítást, ami igaz is, csakhogy a világ már az Édenkertben megérett a pusztulásra, hiszen Isten szentsége és igazsága egy bűnnel sem fér össze.
Igehely: 5Móz 9:4-29; Kulcsige: 5Móz 9:18–19 „Azután odaborultam az Úr elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet azok miatt a vétkeitek miatt, amelyeket elkövettetek, amikor azt tettétek, amit rossznak lát az Úr, hogy bosszantsátok őt. Mert megrémültem attól az izzó haragtól, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr, és ki akart pusztítani benneteket. De ezúttal is meghallgatott engem az Úr.”
Az ima és böjt mozgatórugója a szeretet. Ha valaki fontos nekünk és szeretjük, arra odafigyelünk, számít nekünk annak helyzete, állapota, jövője. Lehetőségeinkhez képest segítjük és támogatjuk őt.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.