Igehely: Jn 7:31-39; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedül Isten elégíti meg a lélek szomjúságát: „Nekem olyan jó Isten közelsége” (Zsolt 73:28). Ki és hogyan kerülhet Isten közelségébe, hogy megelégítse lelkének a Felséges utáni epekedését?
Igehely: Jn 7:19-30; Kulcsige: Jn 7:24 „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”
Nem mindegy, hogy az istenfélelem valós istenismeretre vagy csak üres vallásos rituálékra épül. A kétféle indíték ellentétes célokra ösztönöz.
Igehely: Jn 7:10-18; Kulcsige: Jn 7:14 „Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.”
Az Istennel megromlott kapcsolatunk egyetlen helyreállási lehetősége, hogy megértsük, mit mond az Úr nekünk. A kinyilatkoztatás igéi ezt az üzenetet hordozzák, de a megrontott szív félreérti és félremagyarázza Isten szavát.
Igehely: Jn 7:1-9; Kulcsige: Jn 7:5 „Mert a testvérei sem hittek benne.”
Sokat vitatkoznak egyes teológusok, bibliamagyarázók arról, hogy Jézusnak voltak-e vér szerinti testvérei? Igen, az ötödik vers szerint. Lehet előjog, kivételezés a családban a testvérek üdvössége vagy az isteni szolgálat végzése tekintetében? Közvetlen nincs.
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:66 „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.”
A minőségnek ára van. És van próbája. Az Úr Jézus szolgálata és megváltási munkája is sok szenvedés árán lett nemcsak nemessé, hanem tökéletessé. Az oktatásban ezt vizsgákkal mérik: mennyi a tudása, menyire hatékonyan tudja alkalmazni a diák a szükséges tananyagot.
Igehely: Jn 6:52-59; Kulcsige: Jn 6:56 „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.”
Ezekben az órákban, amikor e sorokat írom, egy nagyobb közösséggel, több szolgatársammal együtt úrvacsorában részesültem. Jó volt elmélyedni szerető Urunk szenvedésének történetében, és annak szellemi aktualitásában.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.