Igehely: Mt 11:7-15; Kulcsige: Mt 11:14 „És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie.”
Ma reggeli igeszakaszunkban már beteljesedve látjuk azt, amiről a tegnapi és tegnapelőtti próféciák szóltak. Az Úr ígéretének beteljesülését nem ember állapította meg, hanem maga Krisztus jelentette ki.
Igehely: Mal 3:19-24 (Károli 4:1-6); Kulcsige: Mal 3:23-24 (Károli 4:5-6) „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”
Az Illés lelkével és erejével felruházott Bemerítő Jánosnak nemcsak megjelenését és munkásságát ígérte meg előre az Úr, hanem szolgálatának eredményességét is.
Igehely: Mal 3:1-5; Kulcsige: Mal 3:1 „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura.”
Ma reggeli igeszakaszunk Isten válasza azoknak, akik Őt igazságtalannak tartották. Úgy vélték ugyanis, hogy nem büntette meg a bűnösöket, sőt inkább kedvét találta bennük (Mal 2:17). Az Úr válasza azonban, mint mindig, sokkal erőteljesebb, mint amire az Őt kérdőre vonók számítanak.
Igehely: Mt 2:7-10; Kulcsige: Mt 2:10 „Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük.”
A bölcseket nem a csillag irányította Betlehem felé, hanem a papok és az írástudók. De, amikor meglátták a csillagot előttük menni, akkor teljesen biztosak lehettek abban, hogy jó irányba tartanak.
Igehely: 2Pt 1:12-21; Kulcsige: 2Pt 1:19 „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.”
Isten igéje a Szentlélektől átitatott beszéd, melyet olyan emberek írtak, akiket a Lélek vezetett. A hitünk megtartásában, annak növekedésében ez a legfontosabb irányadónk. Mi által ismerhetnénk meg jobban Jézus Krisztus személyét, ha nem igéjének a kijelentése által?
Igehely: Fil 2:12-18; Kulcsige: Fil 2:15 „Hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.”
Az üdvösség nemcsak egy állapot, amibe belekerülünk a megváltás által, hanem egy életforma, amit jelzünk a cselekedeteinkkel. Az új életben való járás nemcsak egy lehetőség a hívő ember számára, hanem Krisztusba vetett hitünknek a következménye.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?