Igehely: Ef 5:7-11; Kulcsige: Ef 5:10 „Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak.”
A korlátok nélküli szabadelvűségnek mindig meglesznek a negatív következményei. Isten viszont világos határvonalak meghúzására hívja gyermekeit. A világosság gyermekei hitükben, meggyőződésükben és életvitelükben is különböznek a sötétség fiaitól.
Igehely: Róm 10:14-17; Kulcsige: Róm 10:17 „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”
Az Istenben hívő embernek is megvannak a saját harcai. Igazi érzelmekkel, félelmekkel és sokféle kísértésekkel rendelkezik. Nem lehet elmondani róla, hogy tökéletes. Neki is hinnie kell ahhoz, hogy engedelmeskedni tudjon Istennek.
Igehely: Ef 2:11-18; Kulcsige: Ef 2:14–15 „Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.”
„A békesség nagy érték” – szoktuk hallani. A világ véleménye szerint csak akkor lehet békességet érezni, ha nincs semmiféle konfliktus. De ez nem igaz. Isten Igéjében olvassuk, hogy az Úr Jézus az, aki lebontja az ellenségeskedést, és békességet tud hozni.
Igehely: Lk 2:8-20; Kulcsige: Lk 2:10–11 „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Vannak tényezők, melyeknek túlságosan nagy teret engedve, odaveszhet az örömünk. Ilyen például egy folyamatosan visszatérő, elcsüggesztő gondolat. Erre utal Jeremiás is, amikor így fogalmaz: „Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.” (JSir 3:20)
Igehely: Ef 4:17-24; Kulcsige: Ef 4:24 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
Az efezusi hívők alapos takarítást végeztek az életükben. Rendet raktak szívükben és kivetették „a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott.” (22v.) Vannak személyek, akik csak akkor érzik jól magukat, ha mindenféle lomot felhalmoznak a lakásukban.
Igehely: Róm 6:18-23; Kulcsige: Róm 6:18 „Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.”
A bűn egy ember (Ádám) által jött be a világba, és terjedt át mindenkire. A kegyelem szintén egy személyben található, Jézusban, és ez elég a létező összes bűn megbocsátására és minden bűnös ember helyreállítására.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?