Mindennapi áhítatok

2023. január 29., vasárnap

Igehely: Jn 6:22-27; Kulcsige: Jn 6:27 „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.”

Nyüzsögni, a tömeggel együtt keresni a kapcsolatot a Mesterrel, kiváltság lehetett. Betegek, leprások, lelki szomjtól gyötörtek özönlöttek, hogy találkozhassanak a Messiással. Mások csak vallásos kíváncsiságból keresték Jézust. Egyesek talán anyagi jólétet reméltek a találkozástól.

2023. január 27., péntek

Igehely: Jn 6:8-15; Kulcsige: Jn 6:11 „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.”

„Nem nagyobb a szükség, mint a Segítő” (HH 750). Bár a probléma nagy volt (200 dénár egy háztartás 8 hónapnyi ellátására volt elegendő), Jézus bemutatta, hogy neki semmi sem lehetetlen. Ő a létezésünk testi oldaláról sem feledkezik meg.

2023. január 26., csütörtök

Igehely: Jn 6:1-7; Kulcsige: Jn 6:7 „Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.”

Jézus kérdések által teszteli és formálja az övéit. Ezekkel a szívben levő gondolatokat, hozzáállást és világnézetet hozza felszínre. Honnan vehetnek kenyeret? Fülöp válaszából az tűnik ki, hogy a megoldás mellett áll, mégsem veszi azt észre!

2023. január 24., kedd

Igehely: Jn 5:30-38; Kulcsige: Jn 5:34 „Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.”

Keresztyén környezetben felnőve sokszor természetesnek veszünk dolgokat. Például azt, hogy Isten létezik, hogy szeret minket, hogy Jézus szavai teljes autoritással rendelkeznek. De az első században élőknek, és ma is sokak számára ezek nem egyértelmű tények.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.