Igehely: Jn 7:31-39; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedül Isten elégíti meg a lélek szomjúságát: „Nekem olyan jó Isten közelsége” (Zsolt 73:28). Ki és hogyan kerülhet Isten közelségébe, hogy megelégítse lelkének a Felséges utáni epekedését?
Igehely: Jn 7:19-30; Kulcsige: Jn 7:24 „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”
Nem mindegy, hogy az istenfélelem valós istenismeretre vagy csak üres vallásos rituálékra épül. A kétféle indíték ellentétes célokra ösztönöz.
Igehely: Jn 7:10-18; Kulcsige: Jn 7:14 „Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.”
Az Istennel megromlott kapcsolatunk egyetlen helyreállási lehetősége, hogy megértsük, mit mond az Úr nekünk. A kinyilatkoztatás igéi ezt az üzenetet hordozzák, de a megrontott szív félreérti és félremagyarázza Isten szavát.
Igehely: Jn 7:1-9; Kulcsige: Jn 7:5 „Mert a testvérei sem hittek benne.”
Sokat vitatkoznak egyes teológusok, bibliamagyarázók arról, hogy Jézusnak voltak-e vér szerinti testvérei? Igen, az ötödik vers szerint. Lehet előjog, kivételezés a családban a testvérek üdvössége vagy az isteni szolgálat végzése tekintetében? Közvetlen nincs.
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:66 „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.”
A minőségnek ára van. És van próbája. Az Úr Jézus szolgálata és megváltási munkája is sok szenvedés árán lett nemcsak nemessé, hanem tökéletessé. Az oktatásban ezt vizsgákkal mérik: mennyi a tudása, menyire hatékonyan tudja alkalmazni a diák a szükséges tananyagot.
Igehely: Jn 6:52-59; Kulcsige: Jn 6:56 „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.”
Ezekben az órákban, amikor e sorokat írom, egy nagyobb közösséggel, több szolgatársammal együtt úrvacsorában részesültem. Jó volt elmélyedni szerető Urunk szenvedésének történetében, és annak szellemi aktualitásában.
Igehely: 1Krón 15:1–28 Kulcsige: 1Krón 15:13 „Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára.”
Dávid tanult előbbi hibájából, és most már nagy tiszteletet tanúsít Isten jelenléte és szentsége iránt. Ahogy gondoskodott arról, hogy a frigyládát megfelelően szállítsák, figyelve a legapróbb részletekre is, megmutatta az Úr iránti őszinte tiszteletét.