Igehely: Lk 12:13-21; Kulcsige: Lk 12:21 „Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.”
Miközben Jézus a tanítványokat oktatja, odamegy hozzá egy ember, és segítséget kér tőle abban, hogy megszerezhesse a családi örökség jogosan őt illető részét. Ezzel elárulta, hogy csak a vagyon érdekli, és mennyire érzéketlen mindaz iránt, amit Jézus mond.
Igehely: Lk 12:1-12; Kulcsige: Lk 12:8 „Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.”
Az Úr Jézus Krisztus bátorítja tanítványait, hogy ne féljenek bizonyságot tenni, de figyelmeztette őket arra is, hogy óvakodjanak a farizeusok kovászától, a képmutatástól.
Igehely: Lk 11:37-54; Kulcsige: Lk 11:39 „
Egy farizeus meghívta Jézust ebédelni. A vendéglátó nagy meglepetésére Jézus nem végzi el a rituális mosakodást. De Jézus nemcsak a rituális mosakodás kérdésére ad választ, hanem minden vonatkozásban leleplezi és elítéli a farizeusok felszínes, üres vallásosságát.
Igehely: Lk 11:33-36; Kulcsige: Lk 11:35 „Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!”
Jézus gyakran beszélt tanítványainak példázatokban. A világosság szemlélteti bizonyos szövegkörnyezetben Jézust, de itt a tanítás elfogadásáról van szó. Tehát Jézus és az általa hirdetett evangélium a világosság, amit Isten felajánl a népének.
Igehely: Lk 11:29-32; Kulcsige: Lk 11:30 „Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.”
Máté evangélista megjegyzi, hogy a farizeusok jelt kértek Jézustól. A jel megerősítette az elmondott üzenet igazságát. A sokaság nem akart hinni Jézus szavának külső megerősítés nélkül. Jézus Krisztus önmagát állítja eléjük legnagyobb jelként. Ő maga elegendő jel e nemzetség számára.
Igehely: Lk 11:14-28; Kulcsige: Lk 11:20 „Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Jézus kiűzött egy ördögöt egy néma emberből, és némelyek a sokaság közül, akik ezt látták, azt állították, hogy Belzebub erejével teszi. Jézus rámutat a vád lehetetlenségére, mert ha Ő Belzebubnak dolgozik, akkor Belzebub a saját országát pusztítja.
Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.