Igehely: Lk 11:37-54; Kulcsige: Lk 11:39 „
Egy farizeus meghívta Jézust ebédelni. A vendéglátó nagy meglepetésére Jézus nem végzi el a rituális mosakodást. De Jézus nemcsak a rituális mosakodás kérdésére ad választ, hanem minden vonatkozásban leleplezi és elítéli a farizeusok felszínes, üres vallásosságát.
Igehely: Lk 11:33-36; Kulcsige: Lk 11:35 „Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!”
Jézus gyakran beszélt tanítványainak példázatokban. A világosság szemlélteti bizonyos szövegkörnyezetben Jézust, de itt a tanítás elfogadásáról van szó. Tehát Jézus és az általa hirdetett evangélium a világosság, amit Isten felajánl a népének.
Igehely: Lk 11:29-32; Kulcsige: Lk 11:30 „Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.”
Máté evangélista megjegyzi, hogy a farizeusok jelt kértek Jézustól. A jel megerősítette az elmondott üzenet igazságát. A sokaság nem akart hinni Jézus szavának külső megerősítés nélkül. Jézus Krisztus önmagát állítja eléjük legnagyobb jelként. Ő maga elegendő jel e nemzetség számára.
Igehely: Lk 11:14-28; Kulcsige: Lk 11:20 „Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Jézus kiűzött egy ördögöt egy néma emberből, és némelyek a sokaság közül, akik ezt látták, azt állították, hogy Belzebub erejével teszi. Jézus rámutat a vád lehetetlenségére, mert ha Ő Belzebubnak dolgozik, akkor Belzebub a saját országát pusztítja.
Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: Lk 11:9 „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
„Uram, taníts minket imádkozni!” – az Úr Jézushoz intézhető kérdések egyik legszebbike ez. A tanítványok egész közelről hallhatták Őt, vagy láthatták távolabbról is, észrevehették odaszánását és imáinak következményeit.
Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:42 „Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
A vendégfogadás – másik oldalon a vendégül fogadottság – egy darabka élet. Javakkal megáldottak vagyunk, amit jól esik megosztani; fáradt vándorok is, akiknek felüdülés, ha egy védett helyre betérhetnek. Ilyen helyzetekből aztán sokféle emléket őrzünk.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.