Igehely: Jn 7:40-53; Kulcsige: Jn 7:43 „Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban.”
Egy tájékozódási futóversenyen hangos vita támadt, mert mindenki más és más tájékozódási pontra hivatkozva bizonygatta, hogy ő tudja helyesen, melyik úton kell tovább haladni a cél felé. Mindegyikük meg volt győződve a saját térképolvasó tehetségének kiválóságáról. Aztán mindannyian eltévedtek.
Igehely: Jn 7:31-39; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedül Isten elégíti meg a lélek szomjúságát: „Nekem olyan jó Isten közelsége” (Zsolt 73:28). Ki és hogyan kerülhet Isten közelségébe, hogy megelégítse lelkének a Felséges utáni epekedését?
Igehely: Jn 7:19-30; Kulcsige: Jn 7:24 „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”
Nem mindegy, hogy az istenfélelem valós istenismeretre vagy csak üres vallásos rituálékra épül. A kétféle indíték ellentétes célokra ösztönöz.
Igehely: Jn 7:10-18; Kulcsige: Jn 7:14 „Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.”
Az Istennel megromlott kapcsolatunk egyetlen helyreállási lehetősége, hogy megértsük, mit mond az Úr nekünk. A kinyilatkoztatás igéi ezt az üzenetet hordozzák, de a megrontott szív félreérti és félremagyarázza Isten szavát.
Igehely: Jn 7:1-9; Kulcsige: Jn 7:5 „Mert a testvérei sem hittek benne.”
Sokat vitatkoznak egyes teológusok, bibliamagyarázók arról, hogy Jézusnak voltak-e vér szerinti testvérei? Igen, az ötödik vers szerint. Lehet előjog, kivételezés a családban a testvérek üdvössége vagy az isteni szolgálat végzése tekintetében? Közvetlen nincs.
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:66 „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.”
A minőségnek ára van. És van próbája. Az Úr Jézus szolgálata és megváltási munkája is sok szenvedés árán lett nemcsak nemessé, hanem tökéletessé. Az oktatásban ezt vizsgákkal mérik: mennyi a tudása, menyire hatékonyan tudja alkalmazni a diák a szükséges tananyagot.
Igehely: Fil 3:1; 4:4 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”
Pál apostol a börtönből írja levelét, elhagyatottan, nehéz körülmények között. Természetes lenne, ha azt kérné a testvérektől: imádkozzanak, hogy kiszabaduljon onnan, mert akkor akadálytalanul végezhetné tovább Isten szolgálatát. De nem ezt teszi, hanem örömre hívja a testvéreket. Egészen biztos, hogy nem olyasmiről beszél, ami benne nincs meg. Áldásokkal teli életben könnyű bizonyságot tenni az Úr jóságáról és öröméről. De a nehéz körülmények közötti öröm teszi igazán hitelessé a keresztyén életet.