Igehely: 1Kor 16:10-12; Kulcsige: 1Kor 16:10 „Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én.”
Első pillantásra úgy tűnik, hogy ami régen olyan körülményes, nehéz volt – az utazások, kapcsolatápolások –, az ma könnyedén megoldható. Már nem kell hónapokig hajózni, vagy hetekig gyalogolni.
Igehely: Fil 2:19-30; Kulcsige: Fil 2:20-21 „Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval.”
Mai igeszakaszunk a Krisztust és a gyülekezetet szolgáló munkatársak hűséges odaadásának, gondolkodásának és tetteinek a gyönyörű leírása. Pál személyesen nem tudott elmenni Filippibe, bár szüntelenül imádkozott értük. Vágyott hát megtudni, hogy vannak, ezért elküldte maga helyett Timóteust.
Igehely: Lk 20:41-47; Kulcsige: Lk 20:44 „Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?”
A nagy konfrontáció záróakkordjaként most az Emberfia a „vizsgáztató”. Látszólag az elsőbbséget firtatja, valójában azonban Jézus valamennyi vitában önmaga messiási voltáról beszél. A kérdés ugyanis Izráel messiási váradalmának – egymással feszültségben álló – kettősségére utal.
Igehely: Lk 20:27-40; Kulcsige: 20:36 „Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.”
Temetők kapuján gyakorta olvasható felirat: „Feltámadunk!” Mégis gyakran hallani: „…nem jött vissza onnan senki”! Nem hisznek a halál utáni életben. Így volt ezzel már Athén „haladó” értelmisége is (ApCsel 17:32); szintúgy a szadduceusok, „akik tagadják, hogy van feltámadás”.
Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”
„Szabad-e a császárnak adót fizetni?” Újabb kérdés, újabb cselvetés. A buktató valóban óriási, és csak Isten Fia, – akiben „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2:3) - tud ilyen gúzsbakötött helyzetben megfelelni.
Igehely: Lk 20:9-19; Kulcsige: Lk 20:14 „De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!”
Jézus – a hatalma jogszerűségét firtató – igazoltatási szándékot előbb visszautasította. Most – két példázatban – mégis rávilágít arra, hogy Neki van a legtöbb joga; mi több: Ő az egyetlen az isteni jogokon belül. Az első példázat a gonosz szőlőmunkásokról szól.
Igehely: ApCsel 18:23–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
Ma reggeli igeszakaszunk bepillantást enged az első gyülekezetek megalakulásába és az ott lelki szolgálatokat végző testvérünk életébe. Apollós áldott eszköze volt az Úrnak, akiről azt olvassuk, hogy ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt, továbbá, hogy buzgó lélekkel és helyesen hirdette az Igét. Aztán az következik, hogy de csak a János keresztségét ismerte. Mi volt a lényeges különbség János keresztsége és az Úr Jézus által képviselt keresztség között? Erre Keresztelő János adja meg a választ: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek...