Igehely: 5Móz 32:35-43; Kulcsige: 5Móz 32:43 „Dicsérjétek, ti nemzetek, annak a népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de engesztelést szerez népének földjéért!”
Nagyon sokan felteszik a kérdést: hol van Isten, amikor szenvedni kell? Ha Isten jó, akkor miért tűri el ezt a sok gonoszságot, ami a világban történik? Miért nem nyeri el méltó büntetését a gonosz?
Igehely: Gal 1:10-15; Kulcsige: Gal 1:13 „Mert hallottátok, hogyan éltem egykor a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt.”
Pál ezt a mély teológiai tartalmú levelet egy személyes vallomással kezdi. Mégpedig azzal, hogy az evangélium mit tudott elvégezni az életében. Ő korábban a Krisztus követőit üldözte, de egyik percről a másikra gyökeresen megváltozott az élete.
Igehely: Mk 6:17-29; Kulcsige: Mk 6:20 „Mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.”
Keresztelő János küldetése abban állt, hogy előkészítse a Megváltó útját ebben a világban. Ő volt a kiáltó hang, az üzenetet átadó, ha kell konfrontáló, de a próféta is, aki Krisztusra mutat.
Igehely: Mt 23:29-36; Kulcsige: Mt 23:34a „Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok.”
A Jézus-korabeli vallási vezetőket a képmutatás jellemezte. Ők voltak a népnek a lelki és világi vezetői. Igazából a kegyesség látszatát akarták fenntartani (amire büszkék is voltak), de annak erejét megtagadták. Ők azok, akik tudják, hogyan kellene élni, de egyáltalán nem úgy élnek.
Igehely: 2Krón 24:15-22; Kulcsige: 2Krón 24:19 „Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az Úrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk.”
Jójádá főpapnak nagy tekintélye volt az egész ország előtt. Ragaszkodott Istenhez és bátran képviselte az Úr akaratát a nép előtt. Jóás ennek az istenfélő főpapnak a családjában nevelkedett, majd trónra jutása után is bölcs tanácsadókkal volt körülvéve.
Igehely: 2Kir 6:30-7:2; Kulcsige: 2Kir 6:31 „Akkor ezt mondta: Úgy segítsen az Isten most és ezután is, hogy nem marad ma a helyén Elizeusnak, Sáfát fiának a feje!”
Kr.e. 800 körül lehetett, amikor Benhadád király vezetésével Szíria ismét megtámadja Izráelt. A népet felkészületlenül éri a támadás, a szíriaiak minden akadály nélkül eljutnak a fővárosig. Körülzárják a várost, és kiéheztetik a lakóit.
Igehely: 2Krón 10:1–11 Kulcsige: 2Krón 10:7 „Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.”
Lehet jó esélyekkel kezdeni egy életpályát, de könnyen el lehet rontani az irányt. Roboám a nagy esélyét eljátszotta, annak ellenére, hogy megvolt minden jogosultsága arra, hogy Salamon, a bölcs király utódaként győztes legyen. Diadalmenetben vezethette volna tovább Isten népét. Először jól is indult, amikor a vének tanácsát kérte ki. A baj azzal kezdődött, hogy a két vagy több tanács között nem tudott különbséget tenni, jól választani.