Igehely: Fil 3:12-21; Kulcsige: Fil 3:17 „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.”
A hívő ember számára pozitív jelző-e az, hogy magabiztos, vagy hogy önbizalma van? Az Ige ugyanis arra tanít, hogy Istenben kell bíznunk, s nem a magunk értelmére támaszkodnunk. Mégis azt látjuk Pálnál, hogy a kettő nincs feltétlenül ellentétben egymással. Volt Pálnak önbizalma?
Igehely: 1Kor 5:6-8; Kulcsige: 1Kor 5:7 „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott.”
Pál azt írja a korinthusiaknak, hogy nem jól dicsekednek. Ez egy következtetés, amit abból von le az apostol, hogy büszkeségük miatt olyan bűnöket tűrnek meg a gyületkezetben, melyek még a világiak közt is éktelenek. Pálnak tiszta elképzelése volt a helyes dicsekedésről.
Igehely: 2Kir 5:1-10, 15; Kulcsige: 2Kir 5:3 „Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”
Ennek a kislánynak rengeteg rossz dolgon kellett keresztülmennie már zsenge kortól. Családjától erőszakkal elszakították és idegen országban rabszolgai sorsra jutott.
Igehely: ApCsel 16:20-32; Kulcsige: ApCsel 16:20 „Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: Ezek az emberek felforgatják a városunkat.”
Pál és Szilász megérkeznek Filippibe. Egy folyó mellett, ahol az imádkozás helye volt, elkezdték hirdetni az evangéliumot. Ennek hatására Lídia, egy bíborárus asszony családjával együtt megtér és megkeresztelkedik.
Igehely: Ézs 46:3-4; Kulcsige: Ézs 46:4 „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”
Valahol olvastam, hogy amikor Leonardo da Vinci festette Az utolsó vacsora c. festményét, akkor Jézus és az apostolok megfestéséhez az utcáról hívta be az embereket modellnek. Meglátott egy fiatal, szelíd ábrázatú embert, behívta, és róla festette meg Jézus képét.
Igehely: Zsolt 71:1-21; Kulcsige: Zsolt 71:9 „Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”
Idősek otthonában járva sokszor hallok ilyeneket: „Az én fiam Ausztráliában lakik, nagyvállalkozó!” „Az én fiam Kanadában van.” „A fiam orvos Pécsett!” Vagy olyan is volt: „A lányom ismert színésznő.” S a kérdésemre, hogy mikor voltak magánál itt?
Igehely: Ézs 35:1–10 Kulcsige: Ézs 35:6 „Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok.”
Isten legegyszerűbb szavában több erő van, mint a világ összes szavában! Ezért élő és ható az Ő beszéde; mindig megelevenít, függetlenül attól, hogy ki milyen reménytelen helyzetben van. Ki gondolta volna, hogy az Ő szavára a fogságban élő nép megszabadul az akkori világ legerősebb birodalmából? Hogy ez a nép közel 2000 km-t fog gyalogolni hazafelé a sivatagon keresztül, és nem fog ott elpusztulni. Sőt képesek lesznek arra, hogy újra felépítsék otthonaikat, és benépesítsék az elpusztult országot. Akik csak hallották ezeket a szavakat, hittel, reménységgel és örömmel teltek be.