d.e. Igazságra törekvő élet – Ézs 1:1-17; Kulcsige: Ézs 1:17
Tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét! (Ézs 1:17)
Az első fejezet teljes egészében igazságtalanságról és igazságszolgáltatásról szól. Isten igazságtalannak találja, hogy népe, akivel annyi jót tett, elhajolt tőle. (2b.v.)
Micsoda igazságtalanság, hogy „az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem”! (3.v.)
Az igaz Isten ebben az esetben igazságot szolgáltat. Kétféleképpen. Az első igazságszolgáltatás az ítélet, mert az igazsághoz tartozik a bűnös megbüntetése. Lásd a 7-9. és 15. verseket. A második fajta igazságszolgáltatás az, mikor Isten megbocsát a bűnösnek és megigazítja azt: „Jertek, szálljunk vitába (pereljünk). Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok.” Ez magasabb szintű igazságszolgáltatás. Mert nem igazság az, hogy az az ember, akit Isten szeret, akivel kapcsolatban csodálatos tervet készített, hogy ez az ember elvesszen, elkárhozzon. Ezt az igazságszolgáltatást Isten Jézus Krisztusban valósította meg.
Gondolkozz el azon, hogy az igazságszolgáltatás második értelmezésének fényében, mit jelent ma számodra ez a felszólítás: „törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót!” (17.v.) (KJ)
d.u. A szövetség áldása – 2Sám 6:1-12
A szövetség ládája száz hosszú éven át távol volt a kijelentés sátrától, és más istentiszteleti helytől. Miután a filiszteusok Aféknál zsákmányul ejtették, két hónapig Filiszteában tartották, majd egy kis időt Bétsemesben töltött, végül Kirját-Jeárimba került. Miután Dávid elfoglalta Jeruzsálemet és az ország fővárosává tette, már csak az maradt hátra, hogy oda vitesse a frigyládát. Ezzel Jeruzsálemet Izráel vallási központjává nyilvánította.
A biblia világosan értésünkre adja, hogy a szövetség ládája Isten nevét hordozta, valamint népe között lakozó jelenlétét jelképezte (2Móz 25). Ezért tisztelettel kellett bánni vele, még olyankor is, amikor egyik helyről a másikra szállították. Tanulság lehet számunkra két dolog ebből az igéből. Először is a „láda”, vagyis Isten jelenléte nélkül egy istentisztelet sem ér semmit. Hiába a szép nagy imaházak, kidolgozott programok, villogó külsőségek, ha nincs köztünk az Úr.
A második: a szent dolgokkal nem szabad közömbösen bánni. Olvastuk, mi lett a következménye. Isten teljes mértékben szent és megköveteli, hogy a szent feladatokat szent módon hajtsák végre. Ezért szeressük és tiszteljük Őt, hogy mint szövetségesei áldásainak is megtapasztalói lehessünk. (NIs)
