d.e. Törekvéseink igei szűrője – Róma 14:13-23; Kulcsige: Róm 14:19
Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. (Róm 14:19)
A hívő ember életében az új élet jelenléte és ereje leginkább a törekvéseink szintjén látható. Cselekedeteinkben tévedhetünk, vétkezhetünk (1Jn 2:1-2), de törekvéseinkben és vágyunkban, hogy Istennek tetsző életet éljünk, tökéletesek lehetünk.
Pál apostol így ír: „Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk…” (Fil 3:15). Úgy találta, hogy a hívő embereknek vele együtt kell elmondaniuk: „egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” (Fil 3:14).
Mai igénkben az Úr azt mondja, hogy testvéri kapcsolatainkban arra törekedjünk, hogy Jézus Krisztus lelkülete vezéreljen bennünket. „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.” (19.v.) Ha a gyülekezetek életét szemléljük, gyakran az a benyomásunk, hogy a testvérek nem törekszenek eléggé a békességre és a kölcsönös építésre, mert a meghasonlás, közömbösség, vagy éppen a szeretetlenség csapdájába estek. Hogy a békességre és egymás építésére őszintén és igeszerűen törekedjünk, figyeljük meg, milyen üzenet van a kijelölt igeszakaszunkban:
1. Ne ítélkezzünk testvéreink felett! – 13.v. Helyesen látni valakinek az állapotát, és ítélkezni, két különböző dolog. Aki ítélkezik, azért mond másokról rosszat, mert magát akarja föléjük emelni. Nincs szándékában, hogy segítsen, hogy megértse testvére helyzetét, csak a vélt vagy valós hibát, bűnt ostorozza. Elfelejti, hogy az Úré az ítélet, neki pedig Krisztus szeretetével kell helyreállítani.
2. A nyilvánvaló bűnökön kívül vannak olyan dolgok, amelyek nem tisztátalanok önmagukban. – 14.v. Ide tartozhatnak az evés, ivás szokásai, az életvitelünk azon gyakorlatai, amelyeket kultúránk határoz meg. Multikulturális és többgenerációs közösségeknek vigyázni kell erre.
3. Lerombolhatjuk azt, amit Krisztus halálával és a Szentlélek munkájával felépített a hívőkben. – 15b.v. A kemény ítélkezés, szeretetlenség, a felkarolás hiánya és elutasítás sok új, vagy gyenge hívőt távolított el a gyülekezettől és az Úrtól.
4. Látnunk kell, hogy mi a lényege a hívő életnek. – 17.v. Pál ezt így határozza meg: „igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm”.
Milyen problémák gyengítik közösségedben a biblikus testvéri kapcsolatokat? Mit kell tenned, hogy testvéri kapcsolataidat igeszerű törekvés jellemezze? (KJ)
Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy ne magunkba, hanem az Úrba vessük bizalmunkat! – Ézs 30:15.18
Bibliaóra: Kész vagy szembenézni a szolgálat nehézségeivel? – ApCsel 20:13-38 (Aranymondás: ApCsel 20:24)
d.u. Istentől jövő atyai áldások – 1Móz 48
Az élete vége felé közeledő Jákóbtól megtanulhatjuk, hogyan bízott az Úrban, és azt is, hogyan bízta gyermekeit az Úrra. Az Igét olvasva, láthatjuk, hogy az idős Jákób megelégedett volt és boldog. Hálával tekintett vissza a múltra, és reménnyel, Istenben bízva nézett a jövő elé. Tudta, hitte, hogy ha ő meghal is, lesz folytatás, mert Isten hűséges az ő ígéreteihez. Isten bátorította őt évekkel azelőtt, hogy menjen le Egyiptomba, de azt is megígérte, hogy Kánaánt az ő utódainak adja örökségül. Jákób nagyon szép példát hagyott hátra, amikor azt mondta gyermekeinek: „Én meghalok, de Isten veletek lesz”. Ebből a kijelentésből az derül ki, hogy a hívő szülő tudatában van annak, hogy ő nem képes megtartani a gyermekeit, de Isten gondjukat fogja viselni.
Amikor József megtudja, hogy apja haldoklik, gyorsan elé viszi az ő fiait, hogy áldásban részesüljenek. Ezzel a tettével József kifejezi, hogy bár az ő gyermekei Egyiptomban születtek, de azt akarja, hogy Isten népéhez tartozzanak.
Kedves édesapák, van itt néhány fontos dolog, ami követendő példa lehet a mi számunkra is.
Az idős Jákób úgy látta jónak, hogy halála előtt áldást hagyjon hátra gyermekei, utódai számára. Isten áldását, a legnagyobb kincset, ami létezik ezen a világon, mert tudta, hogy ez az áldás végig kíséri egész földi életüket. Szeretnéd-e te is azt, hogy a te családod, fiaid, utódaid Istentől megáldott fiak legyenek, vagy pedig valami más értékek felől gondoskodsz számukra, amit a Biblia szerint a rozsda és a moly megemészt?
Ha az előbbit szeretnéd, akkor kérd Istent ma esti imádságodban, hogy Jákóbhoz hasonlóan lehess te is egy csatorna, akinél nem áll le, nem akad meg Isten áldása, hanem tovább jut és eléri azokat az embereket, akiket szeretnél majd ott látni a mennyei Kánaánban. Kérd, hogy Isten tisztítson és újítson meg, tegye helyre értékrendedet úgy, hogy az ne csak az anyagiak körül forogjon, hanem Isten kegyelme és áldása körül, sőt ez legyen az első!
Igyekezz és összpontosíts arra a személyre, aki minden áldásoknak Kútfeje, mielőtt „meghomályosodnának szemeid” és ütne az utolsó órád. Ő ma is osztogatja áldását és elküldi oda, ahol egy akaraton vannak az atyafiak, mert azt akarja, hogy az Ő népe ma is áldott nép legyen. Légy ennek az áldásnak a hordozója és tovább adója! (NIs)
