d.e. Ne szégyelld Uradat! – Lk 9:23-27; Kulcsige: Lk 9:26
Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. (Lk 9:26)
Az Úr Jézus világosan megfogalmazta azt, hogy mit jelent őt követni. Ha bárki utána akar menni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse őt. Őutána nem lehet zsebre dugott kézzel sétálgatni, kullogni, téblábolni. Az ő követése megkívánja egész lényünk odaszánását. Mindannyian ösztönszerűen védjük, óvjuk életünket önzésből, önteltségből, kicsinyeskedésből, szokásból. De élvezeteink, fényűzésünk, jólétünk az Ige szerint kárt tesz a lelkünknek. Komoly elhatározás kell ahhoz, hogy ebből kilépjünk, és mindent feladjunk az Úr Jézus Krisztus követéséért.
Manapság a keresztyének szégyellik, ha szegények, ha nekik kevesebb jutott a földi javakból, kisebb házakban laknak, mint más keresztyének, vagy ha egyszerűbben öltözködnek. Vajon ezt kell-e szégyellni? Vajon most van az ideje annak, hogy földi kincseket gyűjtsünk? Szégyellje magát az, aki elpártolt az Úrtól! Semmiképp ne szégyelljük a mi Urunk Jézus Krisztust, aki gazdag lévén szegénnyé lett értünk! Benne dicsekedjen a mi lelkünk ma is! (BP)
d.u. Sáfárság Isten sokféle kegyelmével –1Pt 4:10-11
A gyülekezet tagjai különböző lelki ajándékokkal vannak felruházva, amelyeket Isten dicsőségére és a közösség építésére használnak. Isten kegyelmének a gazdagságát tükrözik az ajándékok (Róm 12:6-8; Ef 4:7; 1Kor 12:4-11). A Gazda dönti el, hogy kinek milyen ajándékot ad, nem a sáfár. Isten kegyelme úgy tud megnyilvánulni a gyülekezetben, ha a hívők gyakorolják lelki ajándékaikat, és szolgálnak egymás felé. Ez kizár minden énközpontúságot és „egy más” felé irányítja a figyelmet. Mindent ugyanaz a Lélek kell, hogy irányítson és az isteni szeretet kell, hogy áthasson. Két általános szolgálati terület van megemlítve ebben az igeszakaszban. Az egyik a prédikálás (szóban hirdetni), a másik a diakóniai szolgálat (cselekedni). Az apostolok is jónak látták, hogy valamilyen szinten különválasszák ezt a kettőt (ApCsel 6:2-4), és minden területre alkalmas szolgákat állítsanak. A prédikátor Isten igéjét hirdeti, és annak az ereje a gyakorlati szolgálatban nyilvánul meg úgy, hogy végül Isten neve megdicsőül. Legyünk mi is a saját gyülekezetünkben Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai! (KO)
