d.e. Jézus él! – Mt 28:1-10
„És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.” (Mt 28:9)
Buddha halott. Mohamed halott. Ádám minden világhírű, vagy névtelen utóda – Énók és Illés kivételével – halott. Következünk mi is.
Jézus él! – Félelmetes proklamáció
– az alvilágnak, mert megtévesztett eszközei által megmutatta rajta gyilkos szándékának teljességét. Régi kígyó! Halál! Hol a te fullánkod, hol a te diadalod?
– mindenkori ellenségeinek. Hatalomféltő, irigy, sötétlelkű, vak, igazságot nem tűrő, pénzzel hazugságot gyártó vezetők, papok, vének; befolyásolható, vérszomjas csőcselék, jogarral, korbáccsal, dárdával hencegő karhatalmisták, a szövetség vérét szándékosan megtaposó hitehagyottak: elkárhozott emberek.
Jézus él! – Örömteli proklamáció
– a menny seregeinek. Kezdődik az örökké tartó győzelmi ünneplés, imádás, éneklés: Méltó a Bárány, a megöletett!
– tanítványainak, követőinek. Ti ne féljetek! – hirdeti az angyal, úgy, mint születésekor is. Ne féljetek embertől, démontól, földrengéstől, zúgó tengertől, égi jelektől, sötéttől, fegyvertől, kivettetéstől, bezáratástól, kínzástól, haláltól, semmitől! – szól a Feltámadott. Veletek vagyok! Előttetek megyek! Örüljetek!
– az üdvre vágyóknak. Gyertek! Lássátok! Halljátok! Menjetek! Mondjátok a hűségesnek, tagadónak, szomorúnak, gyászolónak, akiben hét ördög vagy légió van: Jézus él és hív, megtart az életre!
Jézus él! – Végérvényes proklamáció!
Az üdvtörténet egyszeri, meg nem ismételhető eseményeinek fénypontja: Jézus feltámadt! Többé meg nem hal. Nem fog jönni más, jobb Messiás. Nem lesz több bűnért való áldozat (Zsid 9:28), hiába várják. Ő az Úr! Néki adatott minden hatalom mennyen és földön! Örüljetek, ó, egek! Örvendj, megváltott nép! Nem a zsarnok, a gyilkos ül az örökkévaló ország trónján, hanem a Szeretet. Én hiszem, hogy Ő él. „Jöjj, koronázzuk Őt!” (HH 397/ BGyÉ 338) (Király György)
Imaáhítat: Imádkozzunk a föltámadás reménységéért! – 1Thessz 4:13-14
Bibliaóra: Új élet Jézus Krisztusban – Róm 6:1-14
Aranymondás: Róm 6:13a, b
d.u. Ünnepi megtisztulás – 2Krón 30:13-22; 1Kor 5:6-8
Készülődve az ünnepre, gyermekkori emlékeim tárulnak elém, korabeli tisztogatási, tisztulási módszerek: nagytakarítás, meszelés, szapulás, edények lúgozása, nyiratkozás (nem sztár-divat szerint!), ételkészítés, fürdés, stb. Aztán holtfáradtan kezdhettük az ünneplést.
Az Úr törvényben adott pontos leírást Izráelnek a megtisztulásra. Az egyénnek, ruhának, sátornak vagy háznak, az egész tábornak tisztának kellett lennie. Kellemetlen szag sem lehetett. Így kerültek el sok fertőző betegséget. Különösen fontos volt a templom, a papok, léviták tisztasága. Aki Izráel Szentjének lakóhelyén nem tisztálkodott, meghalt. Ezékiás itt kezdte a nagytakarítást, legbelül (29. rész). Nem csak port törölt. Ki a bálványokkal, szeméttel, kovásszal! Azzal együtt áldozni halálos bűn! Szép az ünnep, ha tiszta minden és mindenki, testben-lélekben, úgy kezdődhet az áldozás, az éneklés, a zene, a megtisztult szív ujjongása. Határtalan öröm! Salamontól kezdve nem volt ilyen! Még egy hetet rá!
Hét évszázaddal később a Fiú ugyanezt tette Atyja házában: „Vigyétek ezeket innen!” Ha az imádság háza kereskedőközpont lesz, vagy raktár, koncertterem, kocsma, ékszer- vagy divatbemutató, táncterem, rablóbarlang, hol gyógyulhat meg a beteg ember? Hol találkozhat Teremtőjével? Hol szabadulhat bűneitől? Hol találhat nyugvóhelyet a ház Ura?
Ma, az élő Isten temploma a Szentlélek által újjászületett ember, a hívők közössége, a gyülekezet. Ma itt szükséges a megtisztulás az ige, a vér és a Lélek által. Ez személyes, teljes és folyamatos kell hogy legyen.
Pál apostol a korinthusiakat ébresztgeti. Ha a páskabárány mellett nem lehetett kovász, a gyülekezet tűrheti-e azt a Krisztus áldozata mellett? Legrégibb kovász a teremtés előtti szellemi gőg, engedetlenség Istennel szemben. Innen ered minden bűn: a test cselekedetei, a képmutatás is. Káintól elkezdve, aki az Úrnak áldozik, énekel, imádkozik, adakozik de közben gyűlöl, gyilkol, lop, csal, hazudik, házasságot tör, csábít, gúnyolódik, irigykedik… (Gal 5:19-21) az aktiválja a régi kovászt! Van még valahol a sarokban? Csak egy kicsi? Takarítsátok ki! „Uram, moss meg, ne csak a lábam...!” (Jn 13: 9) Várnak az ünnepre! Menjünk! Tisztán! HH 35 (Király György)
