Március 16 - Szerda

d.e. Minden körülmények között aktívan, abból baj nem lehet – Mt 24:23-51

Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! (Mt 24:46)

Tegnap reggel a Jeruzsálem pusztulásával kapcsolatos jézusi próféciákról olvastunk, ma pedig az Úr Jézus visszajöveteléről és a világ végéről. Amíg Jeruzsálemi pusztulását megelőző jelek hirdették, és figyelni kellett azokat, hogy a tanítványok elmenekülhessenek, addig az Úr Jézus visszajövetelének időpontját senki nem tudja. Még a tanítványok is abban a veszélyben vannak, hogy „abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (44. v.) Tévedés lenne úgy érteni, hogy az órát és a napot nem tudjuk, de az évet igen. Akik ilyen értelmezéssel próbálkoztak, mind megszégyenültek. Ha vannak is világ végére utaló vészjósló jelek, ezek egyike sem annyira súlyos, hogy egyértelmű legyen. Ez összhangban van az 1Móz 8:22-vel. A föld forog, az élet megy tovább: esznek, isznak, házasodnak férjhez mennek, szórakoznak. És aztán egyszer csak túl késő. A különválasztás még házastársak között is megtörténik sokkoló hatásával: „az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.”

Mi hívők sem lazíthatunk. Vajon mi belemelegedhetünk annyira a világi dolgokba, hogy elfeledkezzünk az Úr Jézus visszajöveteléről? (KSá)

 

d.u. Szeress Isten házában lenni! – Jn 2:13-25

A kereskedők és pénzváltók nagyon szerettek „Isten házában”lenni, de nem azért, amiért kellett volna. Közeledett az egyik nagyon fontos ünnep, a páska ünnepe. Az Egyiptomból történt szabadulásra való emlékezés közben azonban nagy vásárpiaccá változott a templom. A papok szerették ezt, mert jól jövedelmezett, és a rendszer tovább működött. Szükség volt az áldozathoz használt állatok megvásárlására, ehhez pedig a messziről érkezett zsidók a pénzüket át kellett váltsák. De nem ott volt ezeknek a helye, és Jézus ostorral űzte ki a szentségtörőket.

Az épületnek ma már nincs olyan jelentősége, mint az ószövetségi templomnak, mert az egyház élő kövekből épül, és a Krisztus teste. De bárcsak minket is a Krisztus iránt érzett féltő szeretet szorongatna, hogy gyülekezeteinkben mindig Jézus kapja az első helyet, minden érte legyen, és róla szóljon. Ne legyen az a világ egy másik piaca, hiúság vására. Ne legyen ott helye az érdekeknek, magamutogatásnak, dicsőségkeresésnek,  szórakozásnak. Imádkozzunk ezért is, és legfőképpen vizsgáljuk meg szívünket, hogy mi érezünk-e szeretetet úgy az Úr háza iránt, mint Jézus érzett? Mit teszünk, vagy mit lennénk képesek megtenni érte? (KSá)