d.e. Itt vagyok, engem küldj! – Ézs 6:1-13
Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6:8)
Tisztátalan ajkú – trágár beszédű, istenkáromló, erkölcstelen és a kegyesség látszatát megtartó, de annak erejét megtagadó – emberek közé kell mennie valakinek. A könnyes esdeklésen gúnyolódni fognak, a szándékot nem értik. Az igehirdetés után senki sem fogja kezét nyújtva jelezni, hogy mától változást akar. A fülek zárva lesznek, a szemek nem látnak, a szívek megkövéredettek, így nem lesz nagy siker. Nevetség tárgyának lenni, hiteltelennek minősíttetni, eredménytelennek bizonyulni most sürgősen kell valaki! Tudom-e mondani: Itt vagyok, engem küldj!?
Uram, megtisztítottad ajkaimat oltárról vett parazsaddal. Hallottam a szeráfok énekét: „Szent, szent, szent a Seregeknek Ura!” Láttam nagyságodat mind a széles földön és dicsőséged templomában, mert magadévá fogadtál – a szent mag közül valónak minősítettél kegyelemből. Szívembe rejtem beszédedet, és semmit nem titkolok el abból, amit általam kívánsz üzenni. Ha meglankadnék, ha tántorodnám, újítsd meg erőmet, és add, hogy ne felejtsem: sikertelennek lenni is mérhetetlen áldás és hatalmas kitüntetés, mikor Te küldesz! Itt vagyok, Uram! (Kiss Lehel)
d.u. Az élet Lelke – Róm 8:1-4
Bűn, kárhoztatás, halál. Komor, súlyos léptű, fekete szavak. A mögöttük levő, az égig tornyosuló és a pokol mélységéig gyökerező rettenetes tartalom teljes erejével zúdult reánk. Maga alá temetett lelkestől, testestől – és ami a legborzasztóbb: még csak nem is fájt igazán! Eltorzult istenképűségünk romjai között szépen berendezkedtünk, és eltapostuk az élet közénk érkező egyetlen csiráját is: az ember Krisztus Jézust. Pedig tudtuk a törvényt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat! Az az igazság, hogy mi még magunkat sem tudtuk szeretni. Az édeni bukás óta kipusztult belőlünk minden, ami jó, így tehetetlenné lett számunkra a Törvény. Bűn, kárhoztatás, halál uralmával ekképpen itatódik át teljes valónk. De csak az újjászületés boldog pillanatáig! Annak élő Lelke, Aki feltámasztotta Krisztust, minket is kihúzott a romok alól az engesztelő áldozat érdeméért: megszabadított a bűn és a halál törvényétől. Nem járunk immár test szerint, hanem Lélek szerint, és hálásan ízlelgetjük a reánk zúduló mennyei áldást kifejezni képtelen szavakat: kegyelem, szentség, Élet. (Kiss Lehel)
