d.e. Jézus neve nem varázsige – Mt 7:21-23
Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt 7:21)
A mennyek országába nagyon sokan szeretnének bemenni. Élvezni az Atyával való együttlétet, az aranyutcákon sétálni, viselni az élet koronáját és a hófehér ruhát, használni az új nevet az új testben, részese lenni az örök boldogságnak, annak a létnek melyet nem zavar meg könny, betegség, gyász vagy halál. De ennek megvannak a feltételei:
– Csak Krisztussal lehet oda bejutni: „senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam” (Jn 14:6), Jézus az egyetlen és megkerülhetetlen út, csak az Ő váltsághalálára való tekintettel lehet bejutni.
– Régi természettel nem mehet be senki: „ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3:3), „tisztátalanok pedig nem jutnak be oda” (Jel 21:27)
– Csak az kerülhet oda, aki tiszteletben tartja ezen ország törvényeit, ami az Atya akarata: „csak az (megy be), aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21)
A mennyek országának polgára vagy már? Szoktál erről beszélni ismerőseidnek? Összhangban vannak szavaid cselekedeteiddel? (KI)
d.u. A boldog ember hagyatéka – Péld 20:7
Minden ember igyekszik maradandó értéket készíteni, hátrahagyni a fiaira, unokáira, legyen az fizikai vagy szellemi örökség. Nem mindegy, mit adunk át gyermekeinknek, adósságot, rossz hírnevet, vagy éppenséggel szégyenkezve említik meg, kik is voltak a szüleik. Aki megbékült az Atyával, a Jézus Krisztus békéltető áldozathalála által, és ezáltal örököse lett a mennyországnak, minden rajta múló eszközzel szeretné elvégezni, hogy ebben az örökségben a gyermekei is részesüljenek. Aki boldogságot lelt az Istennel való személyes kapcsolatban, azért imádkozik, hogy fiait, leányait ugyanúgy megtalálja a Jézus Krisztus kegyelme, mint őt. Pál apostol így ír Timóteusnak: „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan” (2Tim 1:5).
Igaz ugyan, hogy a hitet egyenesen automatikusan nem lehet örökölni, de azok a gyermekek, akik imádságos, szeretetteljes környezetben nőnek, és már zsenge kortól találkoznak az evangéliummal, nagyobb valószínűséggel térnek meg. Imádkozzunk gyermekeink hitéért, a mi hitünket pedig hitelesen éljük meg! (KI)
