d.e. A konfliktusrendezés menete – Mt 7:1-6
Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát. (Mt 7:5)
Könnyű összetűzésbe kerülni a körülöttünk élőkkel, munkahelyi beosztottainkkal, feletteseinkkel, megbántani családtagjainkat. És van magyarázatunk mindenre, meg tudjuk indokolni legapróbb döntéseinket, végeérhetetlenül tudjuk sorolni jogainkat. Mert önmagammal vagyok eltelve. Saját énemtől sokszor magam sem látszom, nemhogy Krisztus, akit vinnem kellene az emberek közé. Akinek meg kellene nyilvánulnia beszédemben vagy hallgatásomban, cselekedeteimben, önmegtartóztatásomban, magatartásomban, egész lényemben. Saját rothadó bűzű gerendámmal járok-kelek, visszatetszést kelt bennem mások szálkája, pedig Krisztus illata kellene legyünk Isten dicsőségére. „De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által” (2Kor 2:16-17).
Vigyük gerendánkat oda, ahová Krisztus is vitte keresztjét. Ő azért hordozta azt, hogy mi megszabadulhassunk, még az ítélkezéstől is!
Megvan-e még a gerendád? Ma ki felett fogsz ítélkezni? (KI)
d.u. Emberi vagy isteni segítség? – Zsolt 146
Nagyon sokszor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy magunkba nem boldogulunk. Nem úgy mennek a dolgaink, ahogy szeretnénk. A családban nézeteltérés, feszültség támad, a munkahelyen mellőznek, nem értékelik megfelelően az elvégzett munkát, sőt a gyülekezetben sem értenek mindig meg, törődés helyett inkább kérdőre vonnak. Nincs igazán, kivel meg lehetne osztani a terhet, kire lehetne támaszkodni, sokszor kivel bensőségesen imádkozni.
Gyakran, anélkül, hogy egyáltalán tudatában lennénk valóságos helyzetünknek, már adódik is a kézenfekvő megoldás. A kísértő megannyi lehetőséget nyújt gyors felejtésre, mielőbbi megkönnyebbülésre. Egy kis megalkuvás itt, egy kis sunyiskodás ott, önsajnálat, álbarátokban bízás. Az Ige óva int, hogy az igazi segítség az Úrnál, az ég és a föld alkotójánál van. Nem is a tudatos elhagyásról, máshol keresésről van szó. Hanem az automatikus gondolkodásmódról. Ha baj ér, támadásnak vagyok kitéve, nem bírok ellenállni a nyomásnak, nem kérdés számomra, hova forduljak. Egyenesen és őszintén Hozzá! Ő adja meg a kimenekedést, ad békességet, elég kegyelmet és imádkozó testvéri támaszt is. (KI)
