d.e. Ami az aranynál is értékesebb – Péld 8:1-36
Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! (Péld 8:10)
Egy idősödő ember egyszer azt mondta, hogy a bölcsesség kútforrása Isten ismeretének mélységéből ered. Mivel „értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél” (11. v.), ezért arra buzdít az Ige, hogy a mi életvitelünk is legyen bölcs. Miben áll ez az életvitel?
Először is törekednünk kell arra, hogy okosak és értelmesek legyünk, ahelyett, hogy együgyűek és ostobák lennénk (5. v.). Az együgyű ember csak azzal foglalkozik, ami vele kapcsolatos. Ha helyesen akarunk élni, le kell mondanunk a magunk kialakított világáról, és Isten tervét kell betöltsük. Az Ige szerinti okos és bölcs ember ezt teszi.
Másodsorban, úgy, ahogy az újszövetségben Mária, „aki leült az Úr lábához” (Lk 10:39), szükséges, hogy mi is hallgassuk azt, amit Isten mond, „mert fontos dolgokat mondok, ... helyes, amit mondok” (6. v.). Manapság Jézus beszédének hallgatására időt szánni nem könnyű, de fontos.
Harmadsorban tartsuk többre az Atya intéseit és a Tőle jövő tudást, mint az anyagi javakat (10. v.).
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Zsolt 111:10). Törekedjünk hát ilyen életvitelre! (Szűcs Dániel)
d.u. Légy gazdag a jó bizonyságban! – 3Jn 9-15
Az ember a becsületét és jó bizonyságát egy életen át építi, de egy rossz döntéssel egy pillanat alatt lerombolhatja. Mellékelt szakaszunk párhuzamba állít két példát: Diotrefészt, aki „köztünk elsőségre vágyik...” (9. v.), valamint Demetrioszt, aki mellett „bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is...” (12. v.). Ha bennünket kellene jellemezzen valaki, aki jól ismer, vajon melyik csoportba sorolna? Diotrefész vagy Demetriosz csoportjába? Mindezeket tudva Isten arra bátorít, hogy „ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent” (11. v.).
Törekednünk kell a jó bizonyságra. A körülöttünk élő emberek figyelnek bennünket, figyelik életünk apró mozzanatait: mit teszünk akkor, amikor „véletlenszerűen” a fájó pontunkat érintik, mit teszünk, amikor elveszítjük a türelmünket? A jó bizonyság alapja a jó cselekedet. Jó cselekedetekre pedig csakis a szeretet motiválhat bennünket, „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” (1Jn 4:8).
Törekedjünk tehát jó bizonyságra! (Szűcs Dániel)
