d.e. Nem megfelelő motiváció a jelkérésre – Máté 16:1-12
A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. (Mt 16:1)
Gedeon isteni jelt kért arra nézve, hogy megbizonyosodjon az Úr akaratáról. Nem Istenben kételkedett, hanem magában. Nem volt ez mindennapos tett az életében. Kétszeres jelkérés után nem volt visszaút, tudta, mit vár Isten tőle, és engedelmeskedett.
A farizeusok és sadduczeusok nem hittek az Úr Jézus messiási voltában, habár hallották erőteljes tanításait, és látták a csodáit. Ennek ellenére több jelt kívántak. Krisztus válaszából kitűnik, hogy az Úr szavában hitetlenkedő embernek Isten ezer csodát is bemutathat, mégsem fog hinni. Igen, olykor Isten csodálatosképpen nyilatkoztatja ki az akaratát számunkra. Sőt, olykor kérhetjük is Urunk csodálatos vezetését, de nem a csodákért, és nem hitetlenségből, hanem azért, hogy az Ő akaratát tegyük teljes engedelmességgel, és hogy megismerjük Őt minél jobban.
Milyen mennyei jelre gondoltak a farizeusok és a sadduczeusok? Mire gondolhatott az Úr Jézus, amikor ezek kovászától óvta a tanítványait? Hogyan egyeztethető össze a jelkérés Isten vezetésével? (János Csaba)
d.u. Krisztusban maradni – Jn 15:1-5
Megváltónk önmagát a szőlőtőhöz hasonlítja, az Atyát a szőlősgazdához. Isten, végtelen kegyelméből, azokat, akik elfogadják Jézus Krisztus áldozatát hit által, és megtérve Hozzá jönnek, azokat Ő „beoltja” a szőlőtőbe, vagyis Krisztusba, a Szentlélektől való újjászületés által. Attól kezdve az ember élete el van rejtve Krisztusban. Örök élettel bír, és Isten gyermekeihez tartozik. „Aki én bennem marad” - mondja az Úr Jézus. Ez kell a hívő ember célja legyen. Olvasunk a Bibliában arról is, hogy aki nem terem gyümölcsöt, azt Isten lemetszi a szőlőtőről. Mit jelent ez? Nem akarok én most teológiai kérdésekbe belemenni, és olyan dolgokat feszegetni, amelyeknek megértése alázatra késztet. Azonban Krisztus arra hívja fel figyelmünket ma, hogy CSAK akkor tudunk úgy élni, ahogy Isten elvárja tőlünk, ha a tőben, vagyis Krisztusban maradunk.
Krisztusban maradni annyit tesz, hogy belőle táplálkozom. Hozzá ragaszkodom. Tőle függök. Közvetlenül vele élek, mert én Őbenne vagyok, Ő pedig énbennem. Személyes kapcsolatban élek vele a mindennapokban. Elválaszthatatlan vagyok Tőle. Erre serkent a mai ige, és törekedjünk erre teljes szívvel ma is! (János Csaba)
