Igehely: Mk 10:35–45 Kulcsige: Mk 10: 45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Itt van előttünk két tanítvány, Jakab és János, akik Jézussal járnak, Őt követik. Nem látják, hogy a Mester azért beszél és viselkedik úgy, ahogy tapasztalják, hogy példát mutasson nekik alázatból, szelídségből. Mindezt eltakarja szemeik elől az, amit ők ki akarnak hozni ebből az előnyös helyzetből: a belső körhöz tartoznak! Ezt szemlélve, megérthetünk valamit abból, hogy mekkora áldozat volt Jézus részéről az, hogy „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát…” (Fil 2:6–8a).
Szemforgató farizeusok lennénk, ha nem látnánk meg magunkat ezekben a tanítványokban. Hajlamosak vagyunk még Jézus közelében is a saját pecsenyénket sütögetni, azaz a legtöbbet kihozni tanítványi helyzetünkből – saját magunk számára. Ha Jézusra nézünk, lássuk meg, hogy Ő soha nem saját magára gondolt, amikor tett, mondott, gondolt valamit, hanem mindig mások javát, sőt üdvösségét munkálta. Hajlandók vagyunk erre mi is? A bennünk lakó Szentlélek segítségével lehetséges.
Lisztes Tibor
Felelősségteljes választás
Igehely: 5Móz 30:15–20 Kulcsige: 5Móz 30:19 „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”
Az Úr tudta, hogy népe meg fogja szegni a szövetséget, ezért előre és nagylelkűen gondoskodott a megoldásról. Arról is tudott, hogy száműzetésbe fognak kerülni, de arról is, hogy ebből lesz helyreállás. Azonban a helyreállásnak feltétele van: a megtérés. Izráel folyton emlékeztetve volt arra, hogy választania kell két lehetőség között: áldás, vagy átok. És tanácsot is kapott, hogy válassza az életet és az áldást. A megtérés következménye az, hogy Isten visszahozza őket a fogságból, visszahelyezi őket örökségükbe, új szívet ad beléjük, megszabadítja őket ellenségeiktől, bővölködővé teszi életüket. A szív körülmetélése (6. v.) egy metafora, ami az Isten igéjének nyílt, engedelmes fogadására utal. Ez a jelképes beszéd a helyes szellemi hozzáállást jelenti. Az Isten szavára való hallgatás pedig az akarat alárendelését mutatja az Isten igéje iránt. Ha nincs teljes odaszánás, akkor a külső jel (körülmetélés) nem jelent semmit! (Józs 5:1-7).
Isten nem terheli az embert megvalósíthatatlan követelményekkel. Igéje megérthető és teljesíthető. Nem haladja meg értelmi képességünket, hanem drága ajándék, amelyet az Ő gyermekei számára biztosít. Az ige átformálja gondolkodásunkat, mindig aktuális marad, „nincs távol tőled”, hozzáférhető, „nem a mennyben van..., nem is a tengeren túl” (11. v.). „Eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is”. Döntened kell! Válaszd az életet!
Borzási István
