2025. június 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Szívből szerette – ez lett a végzete

Igehely: Bír 16:4–21 Kulcsige: Bír 16:15 „Delila ezt mondta neki: «Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd.»”

Sámsonnak az volt az Istentől kapott feladata, hogy elkezdje Izráel felszabadítását a filiszteus elnyomás alól. Amikor fiatalemberként a nősülés küszöbéhez érkezett, megszeretett egy filiszteus lányt, ami ellen a szülők érthető módon tiltakoztak. Az Igében azonban azt olvassuk, hogy ez a tiltakozás kivételesen azért történt, mert nem tudták, hogy Istentől volt ez Sámson életében.

Abból a kapcsolatból nem lett házasság, de Sámson továbbra is a filiszteus nők iránt érdeklődött. Így került össze Delilával, akit annyira szeretett, hogy kész volt elárulni neki életerejének titkát. Azzal, hogy a nő kiszolgáltatta az ellenségnek, egyértelműen bizonyította, hogy nem ő volt az, aki méltó lett volna Sámson igazi szeretetére és szerelmére.

Aki Isten gyermeke és a Szentlélek lakik benne, az képtelen a párkapcsolat terén nem őszintén és nem igazán szeretni. Arra azonban vigyázni kell, hogy az, akivel – akár férfiként, akár nőként – összekötöd a te új szívedet, ne a végzeted legyen, hanem az Isten ígérete: „szerzek neki... hozzá illőt” (1Móz 2:18).

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

„Az én lelkemet adom belétek”

Igehely: Ez 36:16–27 Kulcsige: Ez 16:27 „Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt.”

Amikor Ezékiel ezt a próféciát kapta Istentől, a zsidó nép a babiloni fogságban volt. Van egy rövid leírás arról, hogy mi volt az oka annak, hogy fogságba kellett menniük (17–19), majd egy nagyon érdekes kifejtést olvasunk a hazatérés okáról: A fogságban összekapcsolták Izráelt Isten nevével. Amikor egy népnek el kellett hagynia szülőföldjét, akkor a körülöttük élő népek, meg azok is, akik elhurcolták őket, úgy vélték, hogy a legyőzöttek Istene erőtlen és képtelen arra, hogy népét megtartsa. Ezért Isten a neve dicsőségéért cselekszik: meg fogja mutatni Izráel hazavitele által, hogy Ő az ÚR, az Örökkévaló, egyetlen és hatalmas Isten.

A hazatért népet nem akarja a bűn állapotában hagyni. Ezért új szívet, új lelket, azaz egy teljesen megújított belső embert ígér, és azt, hogy belehelyezi a maga Lelkét, aki képessé teszi tisztán élni: hogy rendelkezései szerint éljenek, törvényeit megtartsák és teljesítsék.

Izráelben ez a megújítás nem valósult meg, de a gyülekezet Isten csodálatos alkotása, ahol ez elkezdett beteljesedni.

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”

Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.