2025. június 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Szívből szerette – ez lett a végzete

Igehely: Bír 16:4–21 Kulcsige: Bír 16:15 „Delila ezt mondta neki: «Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd.»”

Sámsonnak az volt az Istentől kapott feladata, hogy elkezdje Izráel felszabadítását a filiszteus elnyomás alól. Amikor fiatalemberként a nősülés küszöbéhez érkezett, megszeretett egy filiszteus lányt, ami ellen a szülők érthető módon tiltakoztak. Az Igében azonban azt olvassuk, hogy ez a tiltakozás kivételesen azért történt, mert nem tudták, hogy Istentől volt ez Sámson életében.

Abból a kapcsolatból nem lett házasság, de Sámson továbbra is a filiszteus nők iránt érdeklődött. Így került össze Delilával, akit annyira szeretett, hogy kész volt elárulni neki életerejének titkát. Azzal, hogy a nő kiszolgáltatta az ellenségnek, egyértelműen bizonyította, hogy nem ő volt az, aki méltó lett volna Sámson igazi szeretetére és szerelmére.

Aki Isten gyermeke és a Szentlélek lakik benne, az képtelen a párkapcsolat terén nem őszintén és nem igazán szeretni. Arra azonban vigyázni kell, hogy az, akivel – akár férfiként, akár nőként – összekötöd a te új szívedet, ne a végzeted legyen, hanem az Isten ígérete: „szerzek neki... hozzá illőt” (1Móz 2:18).

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

„Az én lelkemet adom belétek”

Igehely: Ez 36:16–27 Kulcsige: Ez 16:27 „Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt.”

Amikor Ezékiel ezt a próféciát kapta Istentől, a zsidó nép a babiloni fogságban volt. Van egy rövid leírás arról, hogy mi volt az oka annak, hogy fogságba kellett menniük (17–19), majd egy nagyon érdekes kifejtést olvasunk a hazatérés okáról: A fogságban összekapcsolták Izráelt Isten nevével. Amikor egy népnek el kellett hagynia szülőföldjét, akkor a körülöttük élő népek, meg azok is, akik elhurcolták őket, úgy vélték, hogy a legyőzöttek Istene erőtlen és képtelen arra, hogy népét megtartsa. Ezért Isten a neve dicsőségéért cselekszik: meg fogja mutatni Izráel hazavitele által, hogy Ő az ÚR, az Örökkévaló, egyetlen és hatalmas Isten.

A hazatért népet nem akarja a bűn állapotában hagyni. Ezért új szívet, új lelket, azaz egy teljesen megújított belső embert ígér, és azt, hogy belehelyezi a maga Lelkét, aki képessé teszi tisztán élni: hogy rendelkezései szerint éljenek, törvényeit megtartsák és teljesítsék.

Izráelben ez a megújítás nem valósult meg, de a gyülekezet Isten csodálatos alkotása, ahol ez elkezdett beteljesedni.

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 1Kor13:1–13 Kulcsige: 1Kor 13:13 „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Pál a szeretetet úgy mutatja be, mint legkiválóbb utat, mert az nem eszme, elmélet, hanem egy út, amin naponta járni kell; tudatos viszonyulás a másikhoz, amit gyakorlatban kell megélni.

Az ember önmagától képtelen a szeretetre. Amikor a saját erejére épít, akkor minden, amit „szeretetből tesz”, álcázott önzés, ugyanis csak róla szól vagy viszonzást vár érte. A szülő szeretete sokszor nem több mint saját elképzelésének megvalósítása a gyermek életében. A házasfelek is inkább azt várják, hogy a másik tegye őket boldoggá.