Igehely: Mk 4:26–34 Kulcsige Mk 4:31-32 „Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”
A házon belüli képek után Jézus ma ismét a szántóföldek felé tereli figyelmünket, hogy ezúttal az Isten országa növekedését szemléltesse. Bemutatja, hogy az új életünkben tapasztalt fejlődés titokzatos, de magától értetődő, látványos és valóságos.
Az Isten alkotta élő szervezetek esetében természetes a növekedés, mégis csoda. Ember nem tud ilyet produkálni. A növények esetében a fokozatosan kiteljesedő élet csírája ott van már a magban, de jó talaj és megfelelő feltételek kellenek ahhoz, hogy sarjadjon, szárba szökkenjen és kalászt, gyümölcsöt érleljen.
Isten országa úgy kezdődik el bennünk, hogy a szívünkbe hintett igemagvak kikelnek, az új élet megszületik. Fejlődéséhez fontos, hogy egészséges, imádságos, bibliás, gondoskodó gyülekezeti közösségbe ágyazódjon. De „Isten az, aki a növekedést adja” (1Kor 3:7). Az Ő keze van a példázatban leírt magától növekedés, termés mögött (28.v.).
Emberi ügyeskedések produkálhatnak szenzációkat, de ezek kipukkannak, mint a felfújt lufi. Az Isten adta növekedés viszont valóságos, mint a hirtelen nagyra nőtt mustárcserje, melynek „árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak” (32.v.). Kérjük Istentől lelki növekedésünket!
Mike József
Önhitt kérkedés
Igehely: Zsolt 10:1–18 Kulcsige: Zsolt 10:2 „A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket.”
„Magamban bíztam eleitől fogva” – így szól József Attila nem túl alázatos átirata a 90. genfi zsoltár első mondatára. Őszinte, keserű vallomás ez a mondat a Kész a leltár c. verse elején. De lehetne egy töredelmes, bűnvalló ima része is, akár ma este…
Lehet ugyan tele torokkal énekelni a zsoltár eredetijét, közben meg élni az ellenkezőjét – ha nem is olyan látványos gőggel, fennhéjázással, ahogyan ezt a 10. zsoltár leírja. Valószínű, hogy mi nem mondunk olyanokat, hogy: „Nem lesz számonkérés, nincs Isten!” (4.v.), vagy: „Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha” (11.v.). De azt gondoljuk, mondjuk néha magunkban: „Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj” (6.v.).
Ügyeskedve el lehet kerülni a számonkérést, akár egy egész életen át. De utána egészen biztosan nem! Mert végül mindenki szembesülni fog a 10. zsoltár záró szakaszában leírtakkal: „Király lesz az Úr mindörökké” (16–18.v.).
Mike József
