2025. január 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
A lámpás és a mérték

Igehely: Mk 4:21–25 Kulcsige: Mk 4:21 „Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?”

„Akinek / Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (9.v., 25.v.) – Ezzel az ismétlődő figyelmeztetéssel jelzi Jézus, hogy folytatja az Isten országáról szóló példázat-sorozatot. Majd ráerősít: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok” (25.v.) ki abból, amit mondok! Ezt az intést komolyan véve megkérdeztem: Mit akarsz mondani nekem a lámpás és a mérték példájával? Megértettem, hogy miután a mezőgazdaságból vett képekkel az Isten országa elindulásának nehézségeit szemléltette, most a folytatás kihívásai közt akar útbaigazítani.

A lámpatartóba helyezett világító mécses képét többször is használja az Úr hívő életünk leírására. Azt hangsúlyozza ezzel, hogy az Ő követése nem rejtőzködéssel kell történjen, hanem nyilvánosan. Mert Isten országához tartozni küldetés! Krisztus azért ajándékozott meg önmagával, az igazi világossággal, hogy Őt nyíltan képviselve mutassam be a köröttem élőknek (21.v.). Isten olyan mértékben adja a további segítséget, utánpótlást, amilyen mértékben kész vagyok róla tanúskodni, és ráadásul az örök életet (24-25).

Ha mindez ellenállást, tiltakozást váltana ki bennem, azt jelzi, hogy vannak még olyan rejtett, sötét dolgok az életemben, amiknek napfényre kell jönni (22.v.).

Mike József

DÉLUTÁN | 

Cselekvő hit

Igehely: Jak 2:14–26 Kulcsige: Jak 2:17 „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.”

Emberi gyarlóságunkból adódóan hajlamosak vagyunk a szélsőségekre. Lehet, hogy elítéljük a vallásos önteltséget, és határozottan elvetjük az érdem alapú, cselekedetek által elérhető „üdvösség” tévútját. De miközben az Ef 2:8–9-cel valljuk az ellenkezőjét, elhanyagoljuk a mondat folytatását, a 10. verset: mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. – S így tétlenségbe süppedünk a hit általi megigazulás nyugágyán. Ettől óv minket Jakab levele.

A pusztán elméleti, tétlen hit igénk szerint még csak az ördögök szintje (19.v.). Több az istentagadásnál, de nem üdvözít! Az élő hit engedelmességre és Isten szerinti cselekedetekre késztet. Ezek híján a hit meddővé válik, hisz épp a gyümölcsei maradnak el. Vagy belehal a mozdulatlanságba vagy kiderül róla, hogy sohasem élt igazán (17.v., 26.v.).

A hithős Ábrahám és Ráháb példáját követve törekedjünk arra, hogy döntéseink, tetteink tükrözzék, igazolják, erősítsék, tartsák életben Istentől ajándékba kapott hitünket!

Mike József

 Napi áhítat

Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”

Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.