Igehely: Mk 5:35–43 Kulcsige: Mk 5:39 „Bement, és így szólt hozzájuk: «Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.»”
Jairus, a zsinagógai elöljáró a közösségben fontos és mindenki által tisztelt személy volt. A többi vallási vezetővel ellentétben ő helyesen viszonyult Jézushoz: hitt benne, elhitte, hogy Jézus kezének érintése meggyógyítja beteg leányát. Azért hívta meg a házához. Amikor megpróbálták lebeszélni arról, Jézus megerősítette a hitét: „Ne félj, csak higgy!” Jairus teljesen kiszolgáltatott volt Jézus előtt; leányát csupán Ő adhatta vissza neki.
Az új életre keltő csoda csendben történt, bent a szobában, csak néhányan voltak jelen. Amikor életre keltette, Jézus nem ráhelyezte a kezét, mintegy leuralva, hanem megfogva a gyermek kezét, mintha a testvére lett volna. Kedvesen szólította, és a leányka válaszolt. A halott gyermekkel Jézus úgy beszélt, mint aki él, mert Isten számára a halottak is elevenek. És miután új életre ébredt, Jézus gondoskodott róla, hogy adjanak neki enni.
Felvállaljuk a hitünket? Ki az a családunkban, akin csak Jézus segíthet? Hogyan gondoskodunk arról, akit az Úr új lelki életre keltett?
Borzási Dávid
A bűnösök szétszóratnak
Igehely: Zof 3:1–13 Kulcsige: Zof 3:8 „Azért várjatok rám – így szól az Úr –, arra a napra, amikor mint vádló előlépek! Mert úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm a népeket, egybegyűjtöm az országokat, és kiöntöm rájuk bosszús haragomat, haragom egész hevét. Bizony, felindulásomnak tüze pusztítja majd az egész földet!”
Zofóniás próféta Isten ítéletét hirdette meg Júda fölött, mivel a szent Isten bűnösnek találta őket. Négy bűnt nevezett meg, amely nekünk, újszövetségi hívőknek is kísértés, és Isten ítéletét vonja maga után: az engedetlenség, az intés elutasítása, a hitetlenség – hogy nem bízunk Istenben, és a komolytalan istentisztelet. A krisztusi testvériség helyett megromlanak a kapcsolatok: egymást kizsákmányoljuk, bizalmatlanok vagyunk egymás iránt, az igét hiteltelenül hirdetjük, a szent dolgokat megbecstelenítjük.
A környező népeket sújtó ítéletnek arra kellett volna késztetnie Júdát, hogy felismerje a helyzet komolyságát, magába szálljon és megtérjen. Ha mi nem is foglalkozunk Istennel, Ő jelen van közöttünk, és gondoskodik arról, hogy igazságának előbb-utóbb érvényt szerezzen – még a kárunkra is.
Az engedetlen és hitehagyott többségnek Zofóniás az ítéletet hirdette. A megtört szívű, szegény és nincstelen maradéknak pedig azt prédikálta, hogy várjanak az Úrra. Ennek a maradéknak a beszéde és a cselekedete igaz volt. Legyen a miénk is!
Borzási Dávid
