2025. augusztus 23., szombat

DÉLELŐTT | 
Jótám uralkodásának titka

Igehely: 2Krón 27:5–9 Kulcsige: 2Krón 27:6 „Nagy hatalomra tett szert Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt.”

Jótám áldott király volt, jó vezető, aki maradandó dolgokat tett. Mi volt a titka? „És hatalmassá lett Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt” (6.v.). Ez a titok nyitja.

Harcolt a bűn és a rossz ellen. Ez a nemes harc, amiről Pál apostol beszél (2Tim 4:7).

Nem lehet úgy haszonnövényeket termeszteni, hogy a gazzal nem foglalkozunk, azt nem irtjuk. Ilyen nincs. A gazdaember tudja, hogy a legtöbb baja a gyomokkal van, azok ellen „harcol”. Nekünk is le kell győznünk a bűnt és a bűnös kívánságokat. Alá kell rendelnünk a testünket és a gondolatainkat, érzéseinket és egész lényünket Istennek. Ez harcba kerül, de lehet győzni.

Kitartott Isten és a jó ügy mellett. A hívő élet és magatartás nem rövidtávú berendezkedés, hanem hosszútávú. Úgy kell gondolkodni, hogy ma elkezdem a szolgálatot, és akkor fejezem be, amikor az életem véget ér. Így tett Jótám is. Istenre és a parancsolataira figyelt, nem saját magára. Óemberét megöldökölte, megtagadta kívánságait. Ez ad tartást és tartalmat életünknek. Tedd ezt mindennap, és megtapasztalod Isten erejét!

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Izráel pásztorainak figyelmeztetése

Igehely: Ez 34:1–6 Kulcsige: Ez 34:2 „Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?”

A gyülekezet olyan intézmény, ahol Isten akarata kell érvényesüljön a Lélek által. Ha ez nem történik meg, akkor nincs áldás. A vezetők (lelkipásztorok, vének és diakónusok) figyelembe kell vegyenek néhány alapelvet:

Ne önmagukkal foglalkozzanak: „Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették!” (2.v.). A gyülekezeti vezetőnek, igei szolgálattevőnek teljes odaszánással és önmegtagadással kell szolgálnia. Ez a terület nem az önmegvalósításról vagy az elsőségről szól.

Különféle szükségeket, bajokat kell orvosolni: a gyengét erősíteni, a beteget gyógyítani, a sérültet bekötözni, az eltévedtet visszaterelni, az elveszettet megkeresni. Ide kell a bölcsesség, a hozzáértés is, de a buzgóság is. Ezekre kell összpontosítani, ezekkel kell foglalkozni.

Krisztus Urunk a mi példaképünk. Nem kell „erőszakosan és kegyetlenül uralkodni” (4.v.), hanem alázatos lélekkel és készségesen szolgálni.

Hogyan kell önmegtagadással végezni a szolgálatot? Milyen módon alakítja át Jézus Krisztus a szolgálatról alkotott véleményünket?

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?