Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”
Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben? Lelkületünk minőségét, szelídségünk valódiságát vagy hamisságát éppen az ilyen emberekkel szembeni magatartásunk teszi nyilvánvalóvá. Rendszerint nincs közvetlen kapcsolatunk magasrangú, világi felsőbbségeinkkel. De milyen lelkülettel emlegetjük őket? Mit szoktunk róluk általában mondani? Szoktunk-e értük tiszta szívvel könyörögni, amint az ige felszólít erre (1Tim 2:1–4)?
Ismerjük be, hogy a szelídlelkűség terén (is) meglévő, nagy-nagy hiányosságainkat elhomályosítják előttünk apró teljesítéseink, sikerélményeink! Az ige most is az Úr Jézus példájára és elvárásaira emlékeztet. Szükségünk is van rá. Hála érte!
Kiss Lehel
Áron vétettetek meg
Igehely: 1Kor 7:22–24 „Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.”
Lehet státuszt, munkahelyet, felekezetet, házat, hazát és még mi mindent cserélni, viszont annál nagyobb magaslatra, minthogy valaki Krisztus véren váltott rabszolgájává legyen, lehetetlen feljutni. Az ember számára nincs is nagyobb magaslat! Senki sem a maga erejéből jutott oda: akinek sikerült, egyedül a golgotai Áldozatnak köszönheti. Ha a Krisztus rabszolgái vagyunk, akkor neki kell engedelmeskednünk, aki azt mondja: „ne legyetek emberek rabszolgái!” Vagyis ne emberi kívánságok, emberi akarat, félelem vagy elképzelés szabjon nekünk határokat vagy nyisson nekünk teret sem fizikai, sem szellemi vonatkozásban! Minden lépésünket csakis az Úr – igéjében kijelentett – akarata szerint tegyük meg! A neki való engedelmesség jelenti számunkra a valódi szabadságot, a kiteljesedett, boldog életet.
Van, hogy maradásra késztet, amikor szívesen mennénk, és van, hogy küld, amikor szívesen maradnánk. Ő tudja, mit miért tesz és parancsol – létezhetetlen, hogy csalódjunk benne. Ne feledd az igét: „Áron vétettetek meg”! Légy kész ma is örömmel szót fogadni Megváltódnak!
Kiss Lehel
