Igehely: Zsolt 107:1–3, 31–43 Kulcsige: Zsolt 107:43 „Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!”
Ennek a zsoltárnak a legtöbb versében ott van a felhívás a hálaadásra. Mikor hálát adunk, olyankor elismerjük, hogy van Valaki, akinek hatalma volt, van és lesz arra, hogy velünk jót cselekedjen vagy jó adományokat és tökéletes ajándékokat adjon. Bölcs dolog ezt elismerni. Korunk egyik közelgő (vagy már jelenlevő) nagy problémája a vízhiány lesz. Ezzel kapcsolatban sok konferenciát szerveznek, összeülnek az államok vezetői, tudósok és próbálnak megoldásokat találni, de sajnos, mint megannyi más probléma esetében, szinte borítékolható a kudarc. Miért? Pedig okos emberek. De a megoldást jó helyen kellene keresni: „A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá, a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt. A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat” (33–35 v.). Ugye, mi értjük, hova kellene fordulni?
Édesapám mondta el többször is egy gyermekkori emlékét az ő édesapjával kapcsolatosan. Nagyapám egyszerű földművelő ember volt, aki egy fáradságos, mezőn eltöltött munkanap után a lenyugvó nap árnyékában letérdelt a szántás szélén, levette a kalapját és imádkozott: hálát adott és kérte az áldást. Nem nagy tudomány, nem bonyolult számítások… egyszerű bölcsesség.
Sípos Dénes
Építsünk maradandót!
Igehely: 1Kor 3:10–15; Kulcsige: 1Kor 3:10 „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá.”
Miközben e sorokat írom, gyülekezetünk 111 éves jubileumára készülünk. Visszatekintve a múltra, hálásak vagyunk, hogy voltak elődeink, akik építettek falakat, közösséget, de legfőképpen Krisztus egyházát. Mert van, amit az idő vagy a világháború bombái már tönkretettek, de hisszük, hogy olyan értékeket gyűjtöttek, amivel nem vallottak kárt. Ma élő hívők is építünk valamit, és de jó lenne, ha évek, évtizedek múltán mérlegre téve, utódaink és a mennyország azt állapíthatnák meg, hogy mindez arany, ezüst és drágakő. A mi Mesterünk nagy építkezési projektet indított, és ebben a folyamatban mindenki megtalálhatja a rá szabott feladatot. Az Istentől nekünk adatott kegyelem szerint kell munkálkodni, nem a magunk elképzelései, vágyai, nem is valami emberek által ránk szabott kötelesség szerint, hiszen ő előtte kell majd számot adnunk minden egyes talentumról, amit sáfárkodásra kaptunk.
Imádkozzunk, hogy személyes és gyülekezeti életünk is megkaphassa a „Jól van, jó és hű szolgám!” minősítést!
Sípos Dénes
Új hozzászólás