2024. szeptember 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jákób megkönnyebbült, Izráel megelégedett

Igehely: 1Móz 45:16–28; Igehely: 1Móz 45:27 „Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik József beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Jákóbnak a lelke.”

Jákób elgondolását Isten gazdagon visszaigazolta. Hazatért gyermekei József és a fáraó közreműködésével rengeteg ajándékkal halmozták el. Visszakapta elveszettnek hitt fiát, és új helyen új élet lehetősége bontakozott ki előtte. Először hitetlenkedett, de a tények meggyőzték. Jákóbi szíve „megkönnyebbült”, izráeli lelkülete pedig teljes határozottsággal döntött az indulásról.

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12:2).

Isten bennünket is sok-sok ajándékkal gazdagít, legfőképpen Fiával, Jézussal, akiben új életet és üdvösséget nyerhettünk. Az a kérdés, hogyan fogadjuk az Úr jóságát és szeretetét. Fanyalogva, hitetlenül vagy ujjongva, az örök élet reménységével, csodálva Istenünk gazdagságát és dicsőségét.

„Most már enyém a kegyelem s ez elég nekem, / Boldog vagyok Jézusban mindennap! / Ez az áldás bearanyozza az életem, / Boldog vagyok Jézusban mindennap!” (Hitünk énekei 373.)

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Hálaadás a gyógyulásért

Igehely: Zsolt 30:1–13; Kulcsige: Zsolt 30:3–4 „Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

Fiatalkoromban egy barátomnak segítettem szüretelni. A hegyről lefele jövet fékezni kellett a pótkocsikat. Egy rossz mozdulat után beestem a két pótkocsi közé, a vontatórúdra. Hanyatt fekve, tehetetlenül hánykolódtam, érezve, hogy nem sok választ el a leeséstől, a haláltól. A traktor valamiért lelassított, és én csodálatos módon megmenekültem. Hívővé válásom fontos mozzanata volt ez az epizód. E zsoltár olvasása közben újra átéltem a régi történetet, a szabadulás örömét.

Dávid olyan gyönyörűen és érthetően írja le a változást az életében: „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (6.v.)! De nem elégszik meg ennyivel. Az egész zsoltárt átszövi az Isten felé irányuló hálás magasztalás.

Amíg normális mederben folyik az életünk, tesszük a dolgunkat, nem gondolunk arra, hogy valami baj történhet velünk. Olyan jó lenne, ha nemcsak veszedelem idején keresnénk az Urat, hanem a hétköznapokban mindig abban a szövetségben élnénk, amit Isten biztosít nekünk Jézus Krisztus vére által.

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 33:17–20; Kulcsige: 1Móz 33:20 „Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!”

Kezdő hívő koromban egy félreértés miatt összekülönböztem a munkatársammal. Hetekig nem találkoztunk, és egyre nehezebb lett a szívem. Egy istentiszteleten azt vettem észre, hogy nem tudok énekelni. Elszégyelltem magam, és másnap elmentem hozzá. Tisztáztuk a félreértést, kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól. Azon az estén hálás szívvel és nagy örömmel tudtam dicsérni az Urat.