Igehely: 1Sám 25:23–33; Igehely: 1Sám 25:28 „Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz.”
A ránk következő héten több alkalommal is ószövetségi csatákról, háborúkról fogunk olvasni. Ezekből nem csupán történeti információkat, nem is haditechnikai ismereteket kapunk, hanem a lelki éle-tünkhöz és lelki harcainkhoz tanácsokat, alapelveket. Abban, ahogy Isten az ószövetségi hősökhöz szólt, amit azok tettek, és ahogyan reagáltak az Isten akaratára, mi magunk is az Úr szavát hallhatjuk meg. Így Dávid története Nábállal és Abigaillal számunkra is tanulságos.
A (vélt) jogaink hangoztatása és az önérzetesség csak rosszra visz. Ilyenkor az ember elfelejti, hogy az élete végső soron az Isten gondviselésétől függ. Dávid menekült Saul elől, és azt gondolta, hogy mivel jót tett Nábállal, majd ő is jóval fogja azt viszonozni. Amikor ez nem történt meg, úgy gondolta, hogy maga segít ezen. Megbosszulja a hálátlanságot és megöli Nábált. Mindenkinek rosszul eshet, ha méltánytalanul bánnak vele. De ha valakit a sértett önérzete hajt, csak bajba kerül. Ahhoz képest, hogy mire hívta és szánta Isten Dávidot, nem lett volna méltó hozzá a bosszú cselekedete. A leendő király nem viselkedett királyhoz méltóan.
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Péld 15:1). Ez bizonyult igaznak ebben a történetben. Dávid nem tudta legyőzni haragját, de jó, hogy volt valaki, aki higgadtan tudta, mit kell tennie. Jó lenne, ha mi sem gerjednénk haragra, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk. Ha felgerjedünk, méltatlan és rossz döntéseket hozunk. Pedig a Lélek gyümölcse a békesség és az önmegtartóztatás (Gal 5:22). Hogy tudnánk, nem csak a kis ügyekben, de a nagyobb sértésekben is békében maradni? Úgy, ha látjuk, hogy életünk eseményeiben ott van az Úr, és ő igazgatja ügyünket. Több évvel később Dávid is eljutott erre a lelkiállapotra. Amikor menekülni kellett Jeruzsálemből fia, Absolon elől, és Símei még szidalmazta is, így tudta lereagálni: „ha az Úr mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: miért tetted ezt?” (2Sám 16:10).
Jó, hogy Dávid hallgatni tudott a lecsillapító szóra. Mi tudunk?
Kovács József
Könyörögjünk hitükben törést szenvedő testvéreinkért! – 1Tim 1:18-19
Hű vagy hamis? – Lk 16:1-13 (Lk 16:10)
Az ember korlátoltsága Isten hatalma előtt
Igehely: Jób 38:1–2; Kulcsige: Jób 38:2 „ Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?”
Jób történetét ismerjük. Jobban, mint ő a saját magáét, hisz ő soha nem szerzett tudomást arról, mi volt szenvedésének a hátterében. Hogy a Sátán vádja miatt engedte meg Isten a szenvedését. A Sátán azt állította, hogy Jób és a hozzá hasonló kegyes emberek csak érdekből hűségesek Istenhez. Hogy Isten megszerzi ezeknek az embereknek a hódolatát azzal a jómóddal, amit biztosít nekik. Isten „becsülete” forgott kockán. Vajon Jób mit tesz, amikor már nem jómódú, és amikor szenvednie kell? Jób nem tudta, hogy milyen nagy tétje van az ő hozzáállásának.
Meg szerette volna érteni, hogy miért történnek a fájdalmas dolgok vele. De nem tudta megérteni. Barátai azt gondolták, hogy értik: Jób a bűnei miatt szenved. Jób nem fogadta el a magyarázatukat. Barátainak az érvelése amúgy általában helyes: az ember szenvedhet bűnei miatt, Isten előtt semmi sincs rejtve, ezért a bűnös jobban teszi, ha megalázza magát. De ez az elmélet Jób konkrét esetében nem hozott világosságot, inkább nagyobb értetlenséget idézett elő. Az ember nem tudja megérteni Isten tetteit. A Jób története ezt tanítja nekünk: vannak dolgok, amiknek a miértjét csak a mennyben fogjuk megérteni.
Igénkben a sok emberi beszéd után Isten szólal meg. Nem válaszol sem Jób, sem a barátai kérdésére. Inkább ő kérdez. És kérdéseiben benne van a felelet. Jób, nem érted, hogy miért szenvedsz? Hát más egyebet értesz? Érted a teremtést? Érted a természet működését? Hát az állatvilág viselkedését? Nem, ugye? Mégis nyugodt vagy, élni tudsz a titokkal. Hát azt gondolod, hogy mindent meg kell értened, hogy nyugodt életed legyen és békességed? Mindent, ami veled történik?
A megoldás nem a megértésben, hanem a bizalomban rejlik. Sok mindent nem értünk abból, ami a teremtettségben van. Abszurdnak tűnő és igazságtalan, sőt gonosz dolgok történnek körülöttünk. Mi korlátozottak: emberek vagyunk. De van, aki tud mindent. Ismeri mindennek az okát és következményét. Ő tartja fenn hatalmas szavával a mindenséget (Zsid 1:3). Ez nem a mi feladatunk. Nem mi felelünk a csillagok útjáért, nem mi igazgatjuk a teremtés rendjét, és nem mi vagyunk mindenek erkölcsi bírái. Mi csak bízzunk abban, aki mindent a kezében tart!
Kovács József
Új hozzászólás