2024. május 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A farizeusok fehérre meszelt sírjai

Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”

Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket. Végül meszelt sírokhoz hasonlítja őket: kívülről lehet szép a látvány, de belül csak halál és tisztátalanság van. Képzeljük el, hogy Jézus ezt nyilvánosan, a szemükbe mondja! Az emberek annyira tisztelik őket, mert olyan vallásosnak és igazságosnak tűnnek: még a legapróbb dologban is a legszigorúbb törvényeket alkalmazzák; de Jézus látja a szívüket. Embereket be lehet csapni, de Istent nem. Biztos, hogy nem tetszett nekik ez a beszéd.

És neked? Mi lenne, ha Jézus itt és most kifordítaná a szívedet? Mit találna ott? A te életed is olyan, mint egy meszelt sír: csak kívülről szép? Úgy tűnik, hogy Isten számára hihetetlenül fontos az őszinteség: legyünk valójában olyanok, aminek valljuk magunkat: a szavainkban, a viselkedésünkben, a gondolatainkban. Akkor is, ha senki nem látja.

Hessel Keutel

DÉLUTÁN | 

Alázatban az Úr előtt

Igehely: Jak 4:1–10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

Hívőként nem lehet nevetni vagy vidámnak lenni? Mindig kell szomorkodni, gyászolni és sírni? Nem ez ennek a szakasznak az üzenete. Hiszen Isten kegyelme és szeretete a legnagyobb öröm, amit megtapasztalhatunk, és a legmélyebben megvidámít minket! Jakab itt arra utal, hogy a világi öröm nem maradandó; az üres mulatság megszűnik; a gonosz módon megszerzett előnyök miatt való boldogság eltűnik.

Csak kétféle módon lehet élni: vagy Isten barátja vagy, vagy a világé. Nem lehet egyszerre mindkettővel barátságban lenni. Nagyon merevnek tűnik ez, és sokszor keresünk kifogásokat, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni. Hiszen nem kell kolostorba költöznünk, ugye? Itt élünk ebben a világban! Lehet, hogy az ördög ezt súgja a fülünkbe? Igen, mert ő azt akarja, hogy langyos keresztyének legyünk. Neki és a hazugságainak ellen kell állni! Istennek kell engedelmeskedni: megtenni mindazt, amit ő mond. Azért, mert ő mondja. Ez az alázat, amiról ír nekünk Jakab. Mert ilyeneknek kegyelmet ad az Isten. Fontos kérdés: szerinted ki tudja jobban: te vagy Isten?

Hessel Keutel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?