2024. július 17., szerda

DÉLELŐTT | 
A Lélek szerint éljünk

Igehely: Gal 5:13–21; Kulcsige: Gal 5:16 „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.”

Íme, egyértelműen előttünk áll az egész hét témája: az óember levetkezésének feszültsége. Mintha egy izzadtságtól és mocsoktól ránk tapadt ruhát kéne lecibálnunk magunkról. Fárasztó és fájdalmas eltávolítani. Micsoda fellélegzés megszabadulni belőle!

Tudjuk jól, hogy Krisztus által megváltott és Szentlélektől újjászült lelki emberünk a jót akarja. A törvény teljesítését. A felebarát szeretését. A testvérek szolgálatát. S végül az Isten országának örökségét. DE! Sokszor a test cselekedetei válnak nyilvánvalókká. Itt van ez a folyamatos ellentörés, viaskodás, szembeszegülés: a test és a Lélek közötti harc. Hogy lehet mégiscsak megtenni a jót, amit szeretnénk? (Hétvégén majd látjuk Pál apostol harcát a benne lakó bűnnel.) Hogy lehet a kísértő kívánságot csírájában elfojtani (Jak 1:14–15)? Az Ige válasza: a Lélek szerint élve. Vezéreltetve. A Lélek éltet, hogy következetesen vele élj (25. vers)!

Mi látszik rajtad: régi élet vagy újító Lélek? Hogy vezetett legutóbb a Szentlélek? Miben kell rá figyelned?

Papp Dániel

DÉLUTÁN | 

Biztos cél

Igehely: 1Kor 9:24–27; Kulcsige: 1Kor 9:25 „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.”

Ez elmélkedés írásának idején történt a Forma–1-es Magyar Nagydíj díjátadó ünnepségén, hogy a győztesnek járó nagyértékű trófea leesett és összetört. Nem babérkoszorú volt, hanem aranyozott herendi porcelán. Milyen mulandó, pedig mennyi mindent fektettek az elkészítésébe és a megnyeréséért folytatott versenybe is! (Nemsokára olimpia, érdemes lesz ilyen tanulságos esetekért is nézni a versenyeket és eredményhirdetéseket.)

Pál is jártas volt az ókori futás és ökölvívás terén. Élményeiből most két olyan szóra hívom fel a figyelmet, ami a lelki futás végével, a díjátadással kapcsolatos. A sportolók elhervadó koszorújával szemben a győztes hívők hervadhatatlan, romolhatatlan koszorúja az egyik. Nem törik, nem bomlik, nem rothad – „örök öröm fejükön” (Ézs 35:10 Károli). A másik pedig a „nem bizonytalan” – így jellemzi Pál a saját futását és célját.

Kedves Olvasó! Bármi is vesz körül, hirdetem neked: van cél, és a cél biztos. Van értelme az oda vezető útnak. Jézus téged is segít a pályán, és vár a célban!

Papp Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
16 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).