Igehely: Ef 4:25–32; Kulcsige: Ef 4:27 „Helyet se adjatok az ördögnek.”
Egy ifjúsági konferencián az előadó ebből az igeszakaszból a következőket tanította: „Ki lehet mutatni az érzelmeinket, hiszen Istentől kaptunk mindent. Pál itt még a haraggal kapcsolatban is engedékeny, bár korlátozott mértékben. Csak napnyugtáig lehet haragudni! Este bocsáss meg, és engedd el a haragodat! Ha ezt nem tudod megtenni, akkor van egy másik, bár jóval költségesebb és kényelmetlenebb megoldás: költözz az Északi-sarkvidékre! Ott fél évig nem megy le a nap…” A 4. zsoltár 5. versében lévő jótanács folytatása rámutat a probléma gyökerére: az ember szívének állapotára: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok le!” (Károli fordítás). Tehát ha a szívünk Istené, akkor az ördögnek nem jut hely benne, és helyes érzelmek töltenek el.
Érzelmeink pedig megnyilvánulnak – alapigénk szerint – kétféle úton és módon: a kezünkön és a szánkon keresztül. Kezünkkel lehet lopni, ártani, elvenni, ragadozni, de lehet dolgozni, jót tenni, továbbadni a rászorulónak. Ez utóbbiakat tedd a magad és környezeted érdekében! Szánkkal pedig… hajjaj! – „…ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember…” (Jak 3:2b). Milyen messze vagyunk ettől a tökéletességtől! Pál fel is sorol hatféle ilyen megnyilvánulást (31.v.), amiket kidobásra kell ítélnünk. Szintén egy ifjúsági konferencián úgy hirdette meg a beszédről szóló szemináriumot a vezetője, hogy beígért egy üveg befőttet elfogyasztásra, de az penészes volt – nem kellett senkinek. Így a rothadt, bomlasztó beszéd sem kívánatos. Helyette olyat mondjunk – és itt mindegyik szó nagyon hangsúlyos! –, ami „jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon a hallgatóknak.”
Hogy lehet mindezeket megtenni és elmondani? A hívő ember életének minden területe megtisztuláson megy keresztül. Jézus vére megmosott, és a Szentlélek azon dolgozik, hogy ez a tisztaság látható legyen mindenben – az érzelmekben is.
Milyen rendszerességgel mész el szívvizsgálatra Isten Lelkének jelenlétébe? Mit szoktál cselekedni a kezeiddel – figyeld meg a mai napon! Mivel építettél legutóbb, amikor kinyitottad a szádat szólásra?
Papp Dániel
Kérjünk Istentől fegyelmet, hogy uralkodjunk indulatainkon, és erőt, hogy ellenálljunk a kísértéseinknek! – 1Móz 4:6-7
Tisztítsátok meg lelketeket! – 1Pt 1:13-25 (1Pt 1:22)
Futásunk célja: Krisztus!
Igehely: Fil 3:12–21; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Amikor Forrest Gump elmeséli Jennynek a tőle külön töltött idők élményeit, Jenny azt sóhajtja: „Bárcsak ott lehettem volna veled!” „Ott voltál.” – mondja Forrest. Ugyanígy, sőt ennél mérhetetlenül valóságosabban Pállal ott volt Jézus. Életének minden eseményében, futásának minden mozdulatában, még a célba érésében is ő ott van vele. Ez azóta is minden hívő reménysége.
Jövő hét péntekén lesz a párizsi olimpia megnyitója. A versenyre készülődés és kvótaszerzés már jóval korábban lezajlott, mi, magyarok, is figyelemmel kísérhettük, hogy milyen sportágban mely versenyzők és csapatok jutottak ki az olimpiára. Pál is jól ismerte a sportversenyeket, sokszor utal ilyenekre a leveleiben. Hívő életének kb. 30 eltelt évében eljutott egy nagyon magas lelki-szellemi szintre. Sokszor úgy viszonyítjuk magunkat hozzá, hogy mi nem leszünk képesek annyit missziózni, levelezni és kapcsolatokat ápolni, mint „a nagy apostol”. Önmagáról mégis azt mondja: még nem értem el, nem vagyok célnál. Tehát nem állítja, hogy ő már nem juthat „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” arra a szintre, amelyre Isten elhívta. Ezt az Istentől való elhívást mennyeinek (onnét felülről valónak – Károli) tartja, és Jézus Krisztusban már megadott jutalomként fogja fel és vallja meg. S mindeközben Jézus ott van vele.
Jézus úgy jelentette ki magát, mint az egyetlen utat az Atyához (Jn 14:6). De emellett őbenne, őtőle, őáltala és őrá nézve, őérte van minden teremtmény (Róm 11:36; Kol 1:16). Benne érjük el rendeltetésünket és kiteljesedésünket. ő a cél!
Ezt a célt igyekezzünk mi is elérni! Pál csupán követendő példaként jellemezte magát és másokat (17.v.), akik már jól előrejutottak a cél elérése felé. Persze, a futás során körülvesznek a versenytársak, a támogató háttér és a szórakozást kereső, ide-oda csapódó szurkolók, de a futónak a dolga a célra tartás, és az ennek érdekében végrehajtott erőbedobás. Pál szerint nekifeszülve, nekidőlve (cél)egyenest futni – ez a feladat!
Te milyen lelki mozgást végzel? Ha futsz, hogyan? Mit teszel azért, hogy mindig a célon tartsd a szemed?
Papp Dániel
Új hozzászólás