Igehely: Jn 3:1–8; Kulcsige: Jn 3:6 „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.”
A zsinagóga vezetője, a farizeus Nikodémus nem mert nyíltan Jézushoz menni, inkább választotta az éjszakát. Tagja volt a nagytanácsnak, a zsidók vezető embere, írástudó. Őt és még néhány társát nagyon érdekelte Jézus személyisége: a rabbi, az Istentől küldött tanító. De más is érdekelte: „Mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem, hogy Isten országába eljussak?” Jézusnál már megvolt a válasz, még mielőtt a kérdés megszületett: az ember nem tehet semmit, újjászületésre van szüksége. Ezt a felülről születést egyedül Isten munkálhatja a megtérni akaró emberben.
Nikodémus nem tudta felfogni, nem értette, illetve félreértette Jézus szavait, akárcsak azt is, amikor a templomról beszélt: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Még a tanítványok sem értették ezt, csak Jézus feltámadása után emlékeztek vissza arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amit ő mondott. Jézus a lélek templomáról, illetve testének templomáról beszélt.
Azért szól Jézus olyan figyelmeztetőn: „Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Természeténél fogva annyira földi az ember, hogy az újjászületés csodájára van szüksége ahhoz, hogy új teremtéssé váljon.
Mucsi-Bálint János
A sorsdöntő hiány
Igehely: Mk 10:17–22; Kulcsige: Mk 10:21 „Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: «Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.»”
Mi is a megkeseredés? Egyfajta nyomorúságos lelkület vagy jellemvonás, amit keserű szavakkal, gesztusokkal közvetítünk embertársaink, ismerőseink felé, megértést, részvétet, remélve önmagunk iránt. A legtöbb esetben az eredmény egészen más lesz: megfertőzhetjük azokat is, akiknek elpanaszoljuk bajainkat. Bunyan János ezt a lelki kórt, amivel másokat is meg lehet fertőzni a csüggedés mocsarának nevezte. Ebbe a mocsárba esett bele a gazdag ifjú, mert nem tudott lemondani.
Figyeljük meg a történetét: mindene megvolt, csak éppen a Jézus közelléte hiányzott, az örök élet. Jézus kész volt segíteni rajta, és megvolt a lehetősége, hogy elnyerje az üdvösséget, de ott volt a vagyon, a földi kötelék. Az eredmény pedig a megszomorodás. Az őszinte lemondás viszont elindít és megtart a keskeny úton.
Drága testvérem, van menedék, van gyógyulási lehetőség, és az egyedüli erőforrás maga Jézus Krisztus. Őrá kell néznünk, tőle várjuk a szabadulást. Hívő életünket megerősítő lehetőség, hogy a kegyelem forrásából meríthetünk, és így tudunk másokat is bátorítani.
Egyetlen út van, amely az üdvösséghez vezet, a keskeny út. Válaszd a keskeny utat, és hagyatkozzál Jézusra, ő az egyedüli menedék.
Mucsi-Bálint János
Új hozzászólás