2024. február 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Az irgalmasság Ura

Igehely: Mt 9:9–13; Kulcsige: Mt 9:13 „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: «Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.» Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Az egészségipar fejlettsége (a visszaélések ellenére is) jelzi az emberi empátiát és segítőkészséget a betegségekben szenvedők iránt. Készek vagyunk óriási áldozatokat meghozni beteg szeretteink megsegítése végett. Jézus megragadja ezt a tényt, hogy miközben a testi szenvedés láttán megindul a szívünk, és segíteni próbálunk, a lelki-szellemi területen épp fordított a helyzet. Jézus rámutat arra, hogy Isten az ember bűnösségét is úgy kezeli, mint a testi betegségeket.

A bűn az ember halálos ellensége. A lelkünk beteg, sőt halott a bűn miatt. Az ember reakciója, amikor magánál bűnösebb emberrel találkozik, nem az irgalom, hanem a kirekesztés, elszigetelés, kiirtás. Jézusnak hatalmában áll mindkét betegségünkön segíteni, és nem válogat. Jézus nemcsak a betegekhez, hanem a bűnösökhöz is irgalommal fordul. Bármennyire is vérlázító ez sok ember számára, Isten ilyen, és nem fog ebből megváltozni. Jézus azt mondta benne megbotránkozó embertársainak, hogy tanulják meg tőle, mit jelent irgalmasnak lenni.

Ma ne azon agyalj, hogy miként kerüld el, foszd meg magad a vétkező embertársadtól, hanem kérj irgalmas szívet Istenedtől. És nézd végig a lelki gyógyulás csodáját!

Györfi Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Megpróbáltatástól a reménységig

Igehely: Róm 5:1–5; Kulcsige: Róm 5:2 „Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.”

Életemben sokszor hallottam, ahogy jószándékú emberek bátorították bajban levő embertársukat azzal, hogy „a remény hal meg utoljára”. Talán ez az emberi erő és bölcsesség legerősebb bátorítása, de így is nagyon gyenge, nem lehet messzire eljutni vele.

A keresztyének élete sem kivétel ebben a világban a megpróbáltatások alól. Abban ne reménykedj, hogy nem lesz megpróbáltatásokban részed, de ma Pál apostol téged is arra bátorít, hogy reménykedhetsz egy biztos dologban. Ez az egy biztos dolog pedig az, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. Isten dicsőségében eltűnik minden félelem, kellemetlenség, szenvedés, még a halál is. Ez a reménység nem múlik el, nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kiűzi a félelmet, s ezt a szeretetet a Szentlélek termi meg a szívünkben.

Hogy lehet a megpróbáltatásban is reménykedni? Emberileg járhatatlan az út… Pál azt mondja, hogy Krisztusban szabad utat kaptunk, kegyelemből. Egy dolgot kell tenned: Nézz fel Jézusra, aki a hitünk szerzője és beteljesítője.

Györfi Tóbiás

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.