2024. február 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Az irgalmasság Ura

Igehely: Mt 9:9–13; Kulcsige: Mt 9:13 „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: «Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.» Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Az egészségipar fejlettsége (a visszaélések ellenére is) jelzi az emberi empátiát és segítőkészséget a betegségekben szenvedők iránt. Készek vagyunk óriási áldozatokat meghozni beteg szeretteink megsegítése végett. Jézus megragadja ezt a tényt, hogy miközben a testi szenvedés láttán megindul a szívünk, és segíteni próbálunk, a lelki-szellemi területen épp fordított a helyzet. Jézus rámutat arra, hogy Isten az ember bűnösségét is úgy kezeli, mint a testi betegségeket.

A bűn az ember halálos ellensége. A lelkünk beteg, sőt halott a bűn miatt. Az ember reakciója, amikor magánál bűnösebb emberrel találkozik, nem az irgalom, hanem a kirekesztés, elszigetelés, kiirtás. Jézusnak hatalmában áll mindkét betegségünkön segíteni, és nem válogat. Jézus nemcsak a betegekhez, hanem a bűnösökhöz is irgalommal fordul. Bármennyire is vérlázító ez sok ember számára, Isten ilyen, és nem fog ebből megváltozni. Jézus azt mondta benne megbotránkozó embertársainak, hogy tanulják meg tőle, mit jelent irgalmasnak lenni.

Ma ne azon agyalj, hogy miként kerüld el, foszd meg magad a vétkező embertársadtól, hanem kérj irgalmas szívet Istenedtől. És nézd végig a lelki gyógyulás csodáját!

Györfi Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Megpróbáltatástól a reménységig

Igehely: Róm 5:1–5; Kulcsige: Róm 5:2 „Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.”

Életemben sokszor hallottam, ahogy jószándékú emberek bátorították bajban levő embertársukat azzal, hogy „a remény hal meg utoljára”. Talán ez az emberi erő és bölcsesség legerősebb bátorítása, de így is nagyon gyenge, nem lehet messzire eljutni vele.

A keresztyének élete sem kivétel ebben a világban a megpróbáltatások alól. Abban ne reménykedj, hogy nem lesz megpróbáltatásokban részed, de ma Pál apostol téged is arra bátorít, hogy reménykedhetsz egy biztos dologban. Ez az egy biztos dolog pedig az, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. Isten dicsőségében eltűnik minden félelem, kellemetlenség, szenvedés, még a halál is. Ez a reménység nem múlik el, nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kiűzi a félelmet, s ezt a szeretetet a Szentlélek termi meg a szívünkben.

Hogy lehet a megpróbáltatásban is reménykedni? Emberileg járhatatlan az út… Pál azt mondja, hogy Krisztusban szabad utat kaptunk, kegyelemből. Egy dolgot kell tenned: Nézz fel Jézusra, aki a hitünk szerzője és beteljesítője.

Györfi Tóbiás

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?