2024. december 2., hétfő

DÉLELŐTT | 
Minek a híre jut el rólad másokhoz?

Igehely: 1Thessz 1:5–10; Kulcsige: 1Thessz 1:8 „Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk.”

A hírek természete a terjedés. Minden korban megvolt a hírekre a kereslet, olykor túlzásba is estek (és lehet esni ma is): „Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak” (ApCsel 17:21).

A legerősebb és hiteles híreket döntéseink, szavaink és cselekedeteink gerjesztik. Gyönyörű, amikor a jó hírek más személyek, csoportok által vannak visszatükrözve: „mindenhova eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen erről bármit is mondanunk, mert ők maguk beszélik… hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok.”

Amikor a személyem, családom vagy gyülekezeti közösségem kerül szóba mások között, milyen hangulatú, előjelű vélemények hangoznak el? Nyilván nem az a cél, hogy mindig mindenki tetszését elnyerjük (akkor lecsúszhatunk Isten mércéjéről), de ha helyén van a hitünk, és az életünk gyakorlata erre a hitre épül, akkor sokak előtt jó véleményt „szerezhetünk” ezzel. Istennek pedig dicsőséget! Szóval: milyen véleménnyel vannak mostanában rólad?

Szólláth Imre Rudolf

DÉLUTÁN | 

Örülj, Sion leánya!

Igehely: Zak 2:14-17 (2:10-13); Kulcsige: Zak 2:14 „Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni – így szól az Úr.”

A reménytelen helyzetnél talán csak egy rosszabb van. Az, amikor úgy tűnik, hogy van remény, lelkesedünk, majd kiderül, hogy mégsem változik semmi jó irányba. Sőt. Valahogy így érezhették magukat azok a júdaiak, akik nagy lelkesedéssel jöttek haza a babiloni fogságból, de hamarosan szélmalomharccá vált az életük. A templom felépítése húsz éve áll. Bár itthon vannak, mégis, mintha Isten semmivel sem lenne közelebb a szent földön, mint Babilóniában.

Zakariás által reménykedésre hívja Isten az ő népét: „Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.” Az Úr köztük fog lakni! Olyan ez, mintha újra igent mondana Isten arra a népre, akik már-már azt gondolták, hogy Isten elfordult tőlük.

A jövőre irányítja tehát Isten a figyelmet. Ez a jövő népe javára van. Mi is, ha megalázzuk magunkat, akkor a legrosszabb körülmények között is bízhatunk abban a jövőben, amikor Isten minden kétséget kizáróan javunkra „jön közénk”. Örüljünk hát!

Szólláth Imre Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”

Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.