Igehely: Mt 22:34–40; Kulcsige: Mt 22:39 „A második hasonló ehhez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat.»”
Bár gonosz szándékból tették fel, mégis jót eredményezett a kérdés Jézus egyik legfontosabb tanításában. Egy farizeus akarta kísérteni Jézust, próbára tenni, hogyha esetleg valamit a törvény ellen mondana. Érdekes látni, hogy a farizeusok állandóan ellenségesen viszonyultak Jézushoz. Egyáltalán nem akarták elfogadni, hogy ő lehetne az Isten küldöttje, a Messiás, az Isten Fia. De az, amit Jézus válaszolt neki, mutatja az utat a paradicsomba, és már csak ebben is bizonyítja, hogy ő az Isten Fia, aki azt akarja, hogy minden ember örök életet nyerjen! Ha mindenki betartaná azt, amit Jézus mondott, akkor megvalósulna a menny a földön. Szeretet! Ez Isten törvényének a beteljesítése. Ő maga a szeretet (1Jn 4:8). A saját jellemét szeretné látni visszatükröződve a gyermekeiben.
Szeresd felebarátodat, mint magadat. Sokszor nehéz szeretni, főleg amikor a másik nem érdemli, hogy szeressük. Ezért nem természetes, hanem természetfölötti a szeretet. Nem mi tudjuk ezt teremni, csak a Szentlélek bennünk (Gal 5:22). Uram, több erőt, több szeretetet, többet tőled, a te Szent Lelkedtől!
Hessel Keutel
Téríts meg, és megtérünk
Igehely: JSir 5:19–22; Kulcsige: JSir 5:21 „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!”
Jeremiás siralmainak a jellemzője a bűnbánat: Júda népe megtapasztalta Isten igazságos ítéletét az évszázados bálványimádásuk, engedetlenségük és hűtlenségük miatt. És tudják, hogy igen igazságos ez az ítélet. És elismerik, hogy ő az Úr, aki igazságosan uralkodik: „királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.” Megvallják azt is, hogy megmentés csak az Úrnál található. Ezért keresik Isten arcát, és kívánnak visszatérni hozzá: „Teríts magadhoz, és megtérünk!” Vannak, akik ez alapján azt állítják, hogy csak akkor képes egy ember megtérni, amikor az Isten megteríti; és nyugodtan megvárják, amíg Isten cselekszik. Nem erre való ez az ige! Ez a vers az emberi szív hozzáállását mutatja: bár vétkeztünk ellene, mégis csak őbenne van megváltásunk, ezért kiáltunk hozzá!
Mikor volt utoljára, hogy ilyen alázatosan kiáltottál Istenhez? Amikor elismerted, hogy semmi jogod nincs semmire, hogy csak kegyelmet kérhetsz tőle? „Talán végképp elvetettél minket?” Nem! Krisztusnak köszönhetően nem! Az ő nevében közeledhetünk a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk a megfelelő időben (Zsid 4:16).
Hessel Keutel
Új hozzászólás