Igehely: Róm 3:27-31; Kulcsige: Róm 3:28 „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.”
A fizikai élethez alapvetően friss levegőre, tiszta vízre és egészséges ételre van szükség. A szellemi-lelki élethez pedig csak hitre van szükség. De ez a hit nem saját magunkban van, hanem Jézus Krisztusban. Nem abban, amit mi teszünk, hanem abban, amit Ő tett. Mit tett Jézus? „…szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket” (1Pt 3:18). Semmi nem képes hatásosabban alázatban tartani a hívőt, mint a hit által való élet, ami nem arról szól, hogy dicsekszik azzal, amit az ember tehet Jézusért. Csak arról szól, amit Jézus tett az emberért, és így a dicsekvés lehetetlenné lett. Isten igazat ad a hívőnek Jézusért, a hívő pedig dicsőíti ezért Istent úgy, hogy neki tetszően él. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem…” (Gal 2:20). Így „érvényt szerzünk a törvénynek”.
Milyen vezérelv alapján élsz? Kinek vagy minek élsz, magadnak vagy Jézusnak?
Dézsi István
Isten az élők Istene
Igehely: Lk 20:34-40; Kulcsige: Lk 20:38 „Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.”
A szadduceusoknak felel az Úr Jézus ezekben az igékben, akik a saját hitetlenségük gyártotta „fegyvert” Jézusra irányítják. Feleletként a saját fegyverükkel győzte le, és szégyenítette meg őket. Ugyanezt tette a Sátánnal is, akit a saját fegyverével, a saját birodalmában győzött le, úgy, hogy „halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Róm 4:25). Halálával „eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot” (2Tim1:10 Károli). Senkinek nincs méltósága önmagában az eljövendő országba való bemenetelhez, csak azoknak, akik „méltónak ítéltetnek”. Kik méltók? Azok, akiknek „hatalmat ada… hogy Isten fiaivá legyenek… a kik az ő nevében hisznek” (Jn 1:12 Károli). Mert akik Isten fiaivá lesznek azok a feltámadás fiai is.
Milyen csodálatos lesz ott élni, ahol Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4). Mert Isten az élők Istene!
Dézsi István
Új hozzászólás