Igehely: Jn 12:1-8; Kulcsige: Jn 12:3 „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.”
Jézus egy számára kedves betániai családnál vacsorázott. Sokszor megpihent ott a munka terhétől és a világ zajától. Jézus nagyon szerette őket, hiszen Lázárt, Márta és Mária testvérét a halálból támasztotta fel. Mi is szívesen időzünk olyan ismerősökkel, akik szeretnek s megvendégelnek. Akár ez az alkalom is lehetett volna egy jó ünnep, de közeledett Jézus szenvedése, és csak néhány napja volt a kereszthaláláig. Mária ekkor kente meg a Mester lábait egy drága nárdus olajjal, hajával pedig megtörölte azt. Júdás, az áruló nem hagyta szó nélkül. Szerinte inkább el kellett volna adni, és az árát a szegényekre fordítani. Mi már tudjuk, milyen hamis indíték volt szavai mögött. Jézus helyretette őt, megvédve és helyeselve Mária tettét: „Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek” (7-8. v.).
Neked mennyire drága az Úr Jézus? Szívesen töltesz időt vele? Olvasod rendszeresen a Bibliát, hogy megismerhesd Őt? Ha úgy érzed, változnod kell, ma még megteheted. Imádkozva kérd az Ő segítségét, hogy újítson meg.
Simon András
A testvéri szeretet gyönyörűsége
Igehely: Zsolt 133:1-3 „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”
A mi családunk elég népes, és gyakran vagyunk együtt több napon át. A közös együttlétek legszebb pillanatai azok, amikor Igét olvasunk, énekelünk és imádkozunk. Dávid valami hasonlót tapasztalt meg a gyülekezetben, és ugyanezt élhetjük át mindig Isten házában, az Ő jelenlétében. Jó és gyönyörűséges együtt lenni, dicsőíteni és magasztalni mennyei Atyánkat. A királyok és papok felkenetési olaja a fejről aláfolyva jelezte az áldás bőségét. Hogy Isten minket is kiválasztott, elhívott a követésére, királyi papokká avatott, szent népévé tett, nem a mi érdemünk, ez csupán kegyelem. Nagyon felemelő tudni azt, hogy Isten mennyire jó és kegyelmes. Bőségesen meg akar áldani téged, a családod és a gyülekezeted, hogy eszedbe ne jusson máshol keresni boldogságot, csak Őnála. Dávid szerint olyan ez, mint a Hermon üdítő harmatja, amely felfrissíti a kiszáradt földet. Kedves barátom, élj egyetértésben a testvéreiddel! Szeresd szívből a gyülekezetet, Istent és az Ő népét. Ahol ilyen egység van, oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. Ez gyönyörűséges.
Simon András
Új hozzászólás