2023. március 8., szerda

DÉLELŐTT | 
A lábmosás

Igehely: Jn 13:1-11; Kulcsige: Jn 13:5 „Azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.”

János itt Szolgakirályként mutatja be Megváltónkat. Amit Ő tudott, befolyásolta azt, amit tett, és azt is, ahogyan tette azt. Jól tudta az Úr, hogy eljött az óra, amikor át kell mennie e világból az Atyához; hogy mindent kezébe adott az Atya; hogy honnan jött, és hová megy. Azt is, hogy mit sugallt az ördög vacsora közben Júdás szívébe. Nem volt titok a Megváltó előtt tanítványai lelkiállapota sem. Mindent megtett, hogy az övéit jól felkészítse az elkövetkező eseményekre. E felkészítés részét képezte a lábmosás is. Sokkolta a tanítványokat, hogy Mesterük olyan szolgálatra szánta magát, amelyre még egy zsidó rabszolgát sem lehetett kényszeríteni, ezt idegenek végezték. Ő a szeretetét kívánta éreztetni tanítványaival, valamint a Mesterükkel való közösség fontosságát. Ebben a szeretetben tanítás is volt. Tiltakozást nem fogadott el övéitől, tudva, hogy az előttük levő új úton való járáshoz először megtisztulásra van szükségük. Azt is tanította nekik, amit egy bölcs így határozott meg: „Az alázat az a talaj, amelyben a kegyelem leghamarább gyökeret ver.”
Minket mire taníthat ma a drága Szolgakirály? Taníthatók vagyunk? Ha tiltakozunk, mikor, miért, és mi ellen tesszük?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Megfontolt befektetés

Igehely: Lk 14:28-30 „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.”

Az örök életre való hívás mindenkinek szól. Az üdvösség ingyen van, de ez nem jelenti azt, hogy olcsó. Ennek árát a mennyei Atya Fia feláldozása által fizette meg. Megváltónk váltságáldozata által tökéletes üdvösség szerzője lett. Istennek ezt az ajándékát hit által lehet elfogadni.
Az Úr világossá tette, hogy követésének ára van. Ezt a tanítványnak kell megadnia, ezt senki helyett nem fizette, és nem fizeti ki Isten. Jól megfontolt döntés és megtérés nyomán ezután Krisztus kell legyen számára az első. Őt senki és semmi nem helyettesítheti.
Tanítványságát kereszthordozás által is igazolnia kell. Elindulása előtt el kell döntenie, hogy végig akar-e menni a Krisztus követésében vagy nem. Olyan ez, mint az építkezés, amely nagy költséggel járt a múltban is, ma is. Igénkben az Úr figyelmeztet, hogy aki tornyot akar építeni, üljön le, mielőtt elkezdené az építkezést, és számolja ki a költségeket, vajon be tudja-e fejezni? Ha költséghiány miatt félbemarad az építkezés, és akkor ül le megfontolni a dolgokat, ez már késő, így könnyen gúny tárgyává lehet.
Aki ezek ismeretében követi az Urat, a legnagyobb és legjobb befektetést valósította meg. Kedves olvasó, te ezek közé tartozol?

Gergely Pál

 Napi áhítat

Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”

A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult. A mai igénk arról tanúskodik, hogy a keresztyén vértanúk lelke a mennyei oltár alatt van, vagyis ők Isten közvetlen közelében várják a feltámadás ama nagy napját. Ők már ott vannak. Ott vannak, ahova vágytak. A legcsodálatosabb, hogy már rajtuk van az a fehér ruha, amely a Bárány vérében mosatott fehérre. A vérben, amely a golgotai kereszten ontatott ki, tökéletes és örökérvényű áldozatul.