Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: Jn 11:35 „Jézus könnyekre fakadt.”
A Lázár halálos megbetegedéséről, haláláról és feltámasztásáról szóló evangéliumi történetben megfigyelhetjük a különböző személyek megnyilvánulásait. Jézus tanítványaiét, Lázár testvéreinek és a gyászoló zsidóknak a megnyilvánulásait, ám számunkra a legfontosabb meglátni, hogyan viselkedett Megváltónk ebben az esetben.
János fontosnak látta megemlíteni az evangéliumi híradásban, hogy amikor Jézus látta, hogy Mária sírt, és a zsidók is sírtak vele együtt, akkor Jézus is könnyekre fakadt. Ezt olvasva, hajlamosak vagyunk Megváltónk emberi mivoltára gondolni. Lám, az Isten Fia emberré lett, és hozzánk hasonlóan elérzékenyült mások veszteségét és gyászát szemlélve. Azonban lássuk meg sokkal inkább lelki megrendülését és belső felindulását, amely nem valamiféle emberi elgyengülés megnyilvánulása, hanem isteni mivoltának kifejeződése. Jézus Krisztus könnyei a szükségben levő emberrel való együttérzéséről, és az irántunk tanúsított megmentő szeretetéről beszélnek.
Életed milyen helyzeteiben tapasztaltad meg az Úr együttérző szeretetét? Környezetedben kik azok, akik Jézus Krisztus könyörületére vannak utalva?
Horváth Ferenc
A keménység következménye
Igehely: Péld 29:1 „Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.”
Mai igénket olvasva felmerül a kérdés: Mi a fenyítés célja? Semmiképpen nem a bűn megtorlása, hanem inkább a fegyelmezés, a nevelés és az oktatás. A cél mindenképpen a hibák kijavítása, akár feddés által is, de mindig azért, hogy a fenyítésben részesülő személy a rossz irányból a jó irányba mozduljon el.
Ha a szülők fegyelmezésének a célja az, hogy gyermekeiket visszatartsák a rossznak a cselekvésétől, és a jóra késztessék, mennyivel inkább kell komolyan vennünk mennyei Atyánk fenyítését? Isten fenyítékének nagyszerűbb célja van: mégpedig az, hogy elforduljunk a bűntől, akarata szerint éljük életünket, és szentségében részesüljünk.
Amikor Isten figyelmeztet bennünket, nem az a megoldás, hogy nem vesszük komolyan, esetleg még meg is keményítjük magunkat az igével szemben. Ha valaki hátat fordít Isten figyelmeztetésének és fegyelmezésének, az megtapasztalja, hogy Isten megengedi neki, hogy bűnei következményeképpen a kárhozat felé rohanjon. Mint ahogyan az egyiptomi fáraó, aki megkeményítette a szívét Istennel szemben, ezért Isten megengedte, hogy szíve kemény maradjon, és a vesztébe rohanjon (lásd 2Móz 9:33–10:1).
Horváth Ferenc
