2023. május 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Megszabadulás az óembertől

Igehely: Ef 4:17-24; Kulcsige: Ef 4:22 „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott.”

A teremtéskor az ember teste dicsőséges volt, Istentől kapott tulajdonságokkal felruházva, viszont amikor vétkezett, ezeket elveszítette, ezért beszélünk óemberről. Az óember a saját önző vágyainak van alárendelve, eltompultak érzékei, nem érzékeli Isten szeretetét, gondoskodását. Mert erősebb a testi vágy, hajlamos minden erkölcstelenségre, Isten előtt utálatos dolgokra, a nyerészkedés vágya hajtja.
Ha Istennek tetsző életre vágyom, nem gondolkodhatok úgy, ahogy a világ, nem igazodhatok hozzá, nem élhetek kényem-kedvem szerint, hiábavaló gondolkodással. Ha csak a testemmel törődök, akkor hiábavaló a törődésem. Pál apostol beszél két erőről, ami benne harcol: a test és a lélek harca. Az óember a test, az új ember a szellemünk, az isteni rész. Az isteni kész cselekedni Isten akaratát, de a testünk ellenáll. A megoldás: levetni a régit, felvenni az újat. Megújulni a gondolkodásban és a Szent Lélek által megsemmisíteni a régi tisztátalan, erkölcstelen cselekedeteket. A rendszeres ima és az igével való rendszeres foglalkozás erőssé teszi lelkünket, és így megszabadulhatunk óemberünktől Krisztus jelenléte által.
Mit teszel annak érdekében, hogy lelkileg erős legyél?

Fülöp Szilárd

DÉLUTÁN | 

Az igazság és a gonoszság összeférhetetlen

Igehely: 2Kor 6:14-7:1; Kulcsige: 2Kor 4:14 „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?”

A mi Istenünk féltőn szerető Isten. Ezért tette minden időben világossá, hogy a gonoszság és az Ő igazsága nem férhet össze. Határozottan kijelenti népe számára, hogy nem vegyülhetnek össze más népekkel, mert ezzel egyidőben bejön a tisztátalanság is, a bálványimádás. Azok szokásai olyan szellemiséget hordoznak magukban, ami gonoszságot eredményez az Isten népe életében.
Mai igeszakaszunk arról beszél, hogy külön kell válni a világtól, hogy ne legyünk tisztátalanná. A világosság nem keveredik a sötétséggel. A sötétség a világosság hiányáról tanúskodik. Ha valaki szándékosan közösködik a világgal, az nem szabad a világtól. A hívő ember egész lénye az Istené: „Mert mi az élő Isten temploma vagyunk” (2Kor 6:16b). Hogyan férhetne össze a kettő?! Mivel vagy kivel azonosulok? Azt találjuk az igében, hogy Krisztussal kell közösségben lenni, és hozzá hasonlóvá válni.
Törekedjünk arra, hogy ne a gonoszságot tápláljuk, ne legyünk a gonoszságnak a fegyverei, hanem képviseljük az igazságot az elfajult világunkban, így szerezve dicsőséget a mi Urunk nevére.

Filep Szilárd

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 15 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 23:1-3.11-15 Kulcsige: 2Kir 23:3

A király, aki felismeri az élő Istent, megérti parancsait, odatereli az egész népet az Úr házába, így nyer újra értelmet „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15). Megünnepelték az Egyiptomból való szabadulást, megemlékeztek arról, amit értük tett a Seregek Ura. A jósiási reform két eseményt kapcsol össze, amelyeknek, így együtt van nagy hordereje az Isten népére nézve: előkerül a szent irat (sola scriptura), a helyes tanítás és megtörténik a szövetségkötés. Egyik a másik nélkül nem hoz életet.