2023. május 1., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság

Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 2Kor 3:17 „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”

Ma, a munka ünnepén, beszéljünk a szabadságról! Örülünk, ha szabadságra mehetünk, mert végre pihenhet a testünk, és ez így jó. De hogy van ez lelkileg? Az emberek általában vágynak a szabadságra, és ezt úgy képzelik el, hogy „senki ne mondja meg nekem, mit tegyek, mit ne tegyek, én a magam ura vagyok!”
Egy beszélgetés alkalmával egy ember, aki hívőnek vallja magát, ezt mondta: „nem azért lettem hívő, hogy valaki nekem törvényeket meg parancsokat osztogasson, hanem azért, hogy kövessem az Úr Jézust!” Az Úr Jézusnak is volt egy határozott kijelentése: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (Jn 14:15). A parancsolatok megtartásában mutatkozik meg leginkább a lelki szabadságom. Ha az Úr Lelke veszi át az irányítást az ember lelke felett, megszűnik önző magatartása, és nem sérelmeit helyezi előtérbe, hanem Krisztusra tekint, a tökéletes példaképre, csendben marad, megfékezi nyelvét. Mikor az Úr Lelke betölti, akkor lesz szabad igazán arra, hogy cselekedni tudja Isten akaratát. Alázkodjunk meg, és könyörögjünk az énekíró szavaival: „Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!” (HH 668.)
Tapasztalod a Lélek jelenlétét életedben? Szabad vagy arra, hogy az Ige igazságát cselekedjed?

Fülöp Szilárd

DÉLUTÁN | 

A szövetség feltétele a megtisztulás

Igehely: 2Móz 19:1-13; Kulcsige: 2Móz 19:10 „Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat!”

Isten választott népe megérkezik a Sínai-hegyhez. Három hónap telt már el az Egyiptomból való szabadulás óta, és Isten nagyon fontos dolgot készül tudatni népével. Emlékezteti arra, amit eddig tapasztalhattak a védelme alatt, majd nyilvánvalóvá teszi szándékát: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül.” Isten rendelkezik a teremtett világ felett, de a választott népet külön bánásmódban részesíti, szövetségeseivé teszi. De ennek van egy fontos feltétele: a megtisztulás. Rendszeresen látjuk az igében, hogy amikor Istennel készül találkozni a nép, vagy Isten akar beszélni a néppel, ezt megelőzően elrendeli a megtisztulást. Ez ránk is érvényes. Ha Istenhez jövünk, meg kell tisztulnunk, mert a mindennapi életben gyakran beszennyezi valami az életünket. Akik szövetségre léptünk Istennel Jézus Krisztus által, azok mind jó reménységgel vagyunk: „Ezért, akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1Jn 3:3). Tehát ha meg akarunk maradni a szövetségben, ami feltétlenül szükséges üdvösségre jutásunk szempontjából, akkor folyamatosan meg kell tisztulnunk.
Járuljunk alázatban az Úr elé, és könyörögjünk lelkünk tisztaságáért.

Filep Szilárd

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.