2023. június 14., szerda

DÉLELŐTT | 
Isten megszánta Ninivét

Igehely: Jón 4:1-11; Kulcsige: Jón 4:11 „Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!”

Isten hosszan tűr, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy megtérjenek és éljenek (2Pét 3:9). De türelmétől távol áll a megalkuvás. Hosszútűrését félreértenénk, ha a gonosz dolgok felé való engedménynek vélnénk. Az Úr Jézus választás elé állít: Vagy legyünk jó fák, és teremjünk jó gyümölcsöt, vagy legyünk romlott fák, és teremjünk romlott gyümölcsöt (Mt 12:33). Köztes helyzet nincs. Isten türelme időt ad az alapos mérlegelésre, de a döntés megkerülhetetlen.
Az Úr Jézus soha nem volt embertelen, mert tudta, hogy a döntésnek az ember lelkében meg kell érnie. Tudta azt is, hogy az Isten törvénye mindenki számára szilárd, akár a szikla. Viszont micsoda lelki érzékenységet látunk abban, hogy az Úr Jézus a tömegben az egyetlen hitből fakadó érintésre is megállt, hogy segítsen egy tizenkét éve vérző asszonyon (Lk 8:45). Vagy hogy észrevegye az ötférjes samáriai asszonyban az üdvösségre szomjazó lelket (Jn 4:1-26)! És milyen sziklaszilárd volt akkor, amikor el kellett szenvednie nagypénteken a kereszt kínjait ezekért az emberekért!

Hegyi András

DÉLUTÁN | 

Viszályt okozó kívánság

Igehely: Mk 10:32-45; Kulcsige: Mk 10:43-44 „De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!”

A gyermeki lelkületű emberek lélekben egyszerűek, eljárásaikban egyenesek. Nem kiismerhetetlenek, nem előítéletesek. A tanítványok például látták és hallották az Úr Jézust, és ez elég volt nekik. Mások kifogásokat kerestek, de ők mellé szegődtek, és hittek.
Minden gyülekezetben élnek csendes, háttérben lévő hívők. Nincs sem különös megbízatásuk, sem olyan tehetségük, amely magára vonná a figyelmet. Nem panaszkodnak, nem dicsekszenek, nem okoznak feszültséget, nem törnek az élre. Eljönnek az istentiszteletre, mert Isten igéje számukra útmutatást és erőt ad. Hazamennek, és élik csendes életüket. Szeretik Istent, és engedelmességre törekszenek. Olyanok, mint bárki más. Egyszerűek, de polgárai a mennynek, polgártársai a szenteknek.
Sok hívő törekszik látványos szolgálatra. Nem értékelik a szokványosat, csak a különlegeset. Az apostolok leveleket küldtek, gondozták, nevelték a hívőket, de nem mellékelték a gyülekezetek névsorát leveleikben. Nem készítettek dicsőséglistákat, önmagukat az utolsó helyre sorolták (1Kor 4:6-14). Akkor ez így volt természetes. Nem az egyszerű gyülekezeti tagok voltak a gyülekezetek vezetőiért, hanem megfordítva: a gyülekezetek vezetői voltak az egyszerű tagokért.

Hegyi András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Pt 3:8–17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”

Élő reménység. – Ez látszik kívülről is. A szívünkben lakozó, megszentelő Isten táplálja ezt a reménységet, ami valójában több mint reménység – megbizonyosodás.

Ha kérdeznek, tudsz-e bizonyságot tenni erről a reménységről, szelídséggel és félelemmel?

Ha nem kérdeznek, a puszta jelenléted, magatartásod, beszéded, tükrözi-e ezt az élő reménységet, meggyőződést?

Isten gyermekeinek az élet minden helyzetében be kell mutatniuk az élő Jézus Krisztust, aki által van a mi élő reménységünk! Imádkozz, hogy ma is tudd ezt megtenni!