Igehely: Mk 1:40-45; Kulcsige: Mk 1:41 „Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!”
„Ha akarod, meg tudsz tisztítani” (1:40b). A megtisztulni vágyó leprás számára nem az volt a kérdés, hogy Jézus meg tudná-e tisztítani, hanem az, hogy megtenné-e? Olyan sokszor kerülünk hasonló helyzetbe, hiszen tudjuk, hogy Jézus mindent megtehet, de nem tudjuk, hogy mit fog egy adott helyzetben cselekedni. Mit tegyünk? Boruljunk le előtte, hívjuk segítségül, mondjuk el neki bajainkat.
„Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!” (1:41) Jézus megszánta, és megérintette a leprást. Kétség nem fér hozzá, hogy hosszú ideje ez volt az egyetlen szeretetteljes érintés, amiben a leprás részesült. A tiszta megérintette a tisztátalant, és nem vált tisztátalanná, hanem tisztává tette a megtisztulni vágyót.
„Akarom!” – mondta Jézus. Jézus megteheti, és nem kell félned, mert Ő nem téved! A mi feladatunk, hogy egészen engedelmeskedjünk neki, és teljesítsük rendelkezéseit, amit, sajnos, a meggyógyult leprás nem tett meg. Ne azzal foglalkozzunk, ami Jézusra tartozik, hanem azzal, amit Jézus tőlünk vár. Vajon mit vár tőled Jézus a mai napon?
Deák Zsolt
Gyümölcseink szerint ítéltetünk meg
Igehely: Jer 32:17-21; Kulcsige: Jer 32:19 „Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.”
A babiloniaiak már körülvették Jeruzsálemet, Jeremiást mégis vádolták, hogy miért prófétál a város bukásáról. Majd az Úr szavát felismerve Jeremiás szántóföldet vásárolt magának. Ezután nehéz helyzetében az Úrhoz imádkozott. A legjobb mód kételyeink, bizonytalanságunk kezelésére az, ha beszélgetünk Istennel, elmélyülve a vele való kapcsolatunkban.
Az igazi imádat Isten nagyságára összpontosít. Nem az számít, hogy mennyire nagyok a problémáink, az számít, hogy mennyire látjuk hatalmasnak az Urat, akinek semmi sem lehetetlen (Jer 32:17b). Majd Jeremiás a Seregek Urának irgalmát és igazságos voltát említi. Az ellentmondásszerű igék is igazolják, hogy nehéz e két tulajdonságot véges elménkkel kiegyeztetnünk: „megfizetsz az atyák bűnéért a fiaiknak is, te nagy Isten” (32:18b) – „mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz” (32:19b). Jeremiás megemlékezett az Úr sokféle jeleiről és csodáiról is népe körében. Amikor a nép elutasította a világosságot, maradt a sötétség; amikor elfordultak az Úrtól és irgalmától, maradt az igazságos ítélet.
Jeremiás mindvégig hű volt, ezért a nehéz időkben sem kellett félnie Isten ítéletétől, sőt abban bízhatott, hogy Ő hű és igaz!
Deák Zsolt
Új hozzászólás